16.rész

Ha harc, akkor legyen harc!

-Gyere Réka fussunk!-vigyorgott Junyeon-Elkésünk!

-Tudom...és ki miatt?!-nevetett Réka-Nem értem, miért kell ilyenkor munka előtt neked, piros színű gumicukrot keresni, átvilágítva az egész várost, mondván az életed múlik rajta.

-Jól van na …most komolyan, te tudsz élni piros gumicukor nélkül? Mindegy! Úgyis engem szidnak le. Végül is, én nekem kellene lennem a mindig pontos menedzsernek.

Futottak míg az edzőteremhez nem jutottak, ahonnan már hallatszott a személyi edző ordítása.

-Hol vannak már megint ezek?!

-Ugyan uram! Kezdjük már el! Ezek úgyis mindig késnek. Amugy is minek vacakolni betanítani, ezt a lény! Úgyis én nyerek. Ez csak időpocsékolás, nem gondolja? Szóval, akkor kezdi vagy sem?!-mondta gúnyos hangnemben Yunyu kisasszony, akivel már annyira rosszban voltak Rékával, hogy azt úgy lehetne jellemezni: napról-napra rosszabb kapcsolat, aztán egyszer...felrobban a föld.(jaj>.<)

-Rendben kisasszony.-mondta az edző, mint hűséges talpnyaló.

-Itt vagyunk!-mondta Junyeon hirtelen berontva az ajtón, egy óriási mosollyal lefizetve az edzőt. Közben Réka is besietett, rögtön észlelte magán Yunyu megvető pillantását.

-Ááá..itt vagytok. Azt hittem feladtad. De úgy látszik, ez még nem a teljes magalázkodásod ideje. Nagyobb közönség előtt akarod végleg kirugatni magad a hírességek világából? Oké…nevetséges. De fogd fel azzal, hogy később érkezel, nem csak a saját hanem más normális emberek munkáját is hátráltatod.Talán fel kéne adnod. Ne tarts mindenkit vissza a haladással!-Yunyu nagyon gúnyos megjegyzésén Réka csak nevetni tudott a gondolataiban. Ezeket a megjegyzéseket már megszokta, itt léte alatt és sokkal egyszerűbb, ha csak elengedi a füle mellet. Viszont Junyeon sosem engedte el a füle mellet és akkor is, mint mindig, megvédte Rékát:

-Yunyu, miért vagy olyan biztos magadban? Szerintem Réka jobban csinálja, mint te! Ez lehet, hogy csak az én véleményem, de majd meglátjuk. Tudod talán nem kéne túl elbizakodottnak lenned, mert talán a végén a fejedre esel. Szerintem le kéne állnod. Nem te vagy a világ királynője!

Ezek a visszaszólások, mindig valamiért beváltak. Senki sem tudja miért, de ezek után elfordult és nem szólt legalább 2 órán keresztül semmit Yunyu. Hódolatom Junyeon.

Az edzések régen zajlottak már és mivel Yunyunak mégsem lett személyi edzője, ezért muszáj volt megelégednie az enti trénerébe. Réka szerette az edzőt, mert az mindig kitartott mellette és ez jól esett neki. Ugyan mégis, ha elengedte a füle mellet amit Yunyu mondott, néhány szó erősen bele égett a lelkébe, ha ezt nem is mutatta ki. Minden nap találkozott Minhyukkal is az entiben, aki meglepően hangulatváltozós volt. Úgy lehetett volna jellemezni mint néha egy aranyos fiút, néha viszont mint egy sértődékeny lányt. Persze Jeremy is minden nap ott volt, de azért, hogy kaját vigyen. Néha meg csak, hogy szurkoljon mint egy pom-pon lány. (na jó ez elrémisztő példa volt).

-Réka itt a kaja!-hozta Jeremy boldogan, a megszokott időpontját betartva a kaját. Réka gyorsan megköszönte és el is vette volna Jeremytől, de ő hirtelen arrébb rántotta.

-Neeeemm…csak nem hitted, hogy ingyen odaadom. Kérem a bérem. Egy puszit és hogy azt mond mindenki előtt hogy "oppa".-mondta Jeremy teljesen komolyan. Junyeon közben a háttérben röhögött a kényszerhelyzetén Rékának.

-Nem köszi…inkább nem kérem! Elment az étvágyam.-mondta Réka makacsul. Erre Junyeon még jobban röhögött, már szinte sírt. Jeremy elsüllyedt szégyenében, aztán kiordította:

-Ne röhögj…te sem kapsz!!

-Mi!-reagált gyorsan Junyeon felpattanva a földről-Tudod Réka, igazán megfizethető ez az ár és az életem…..akarom mondani az életed múlik rajta.

-Úgy, úgy….-mondta Jeremy.

-Akkor sem kérek !-mondta Réka mosolyogva.

-Miért?!-kiáltott fel Junyeon-Meg akarsz ölni?

Elkezdett Junyeon Jeremy-vel vitatkozni, hogy márpedig neki szüksége van az ételre, mert még fejlődő szervezet és stb…de közben Réka lement az autómatához és mikor visszaért, még mindig veszekedtek a srácok. Igaz már a leves fele a fejükön volt (meg kell hagyni, szép volt a tésztahajuk).Réka lassan elkezdte enni a kaját, amit az imént vett. Már megette a felét, amikor a fiúk abbahagyták a veszekedést (csak azért, mert már úgysem volt miért, mert a leves teljesen kiborult) és odanéztek.

-Az meg ott mi?!-kérdezte Junyeon felháborodva.

-Hát mi lenne, kaja. Nagyon finom!-mondta Réka félig tele szájjal.

-Te végig itt etted ezt, amíg mi veszekedtünk?! T.T-kérdezték és megalázottságukban a falhoz mentek.

-Na jó, Jeremy! Legközelebb csak egy ölelést kérj, ha már annyira muszáj valamit kérned tőle cserébe.-mondta Junyeon.

-Deeeee…Hyung még sem tehetem még ennél is lentebb a mércét. Figyi…már legalább 2 hete eldöntöttem, hogy ő lesz a jövendőbeli menyasszonyom. Tudod így is gáz, hogy még csak meg sem puszil a jövendőbelim. Most komolyan, mi lesz a kibontakozó kapcsolatunkkal?-mondta siránkozva Jeremy.  Réka félbevágta a szavát azzal, hogy odament és a kajáját a fejére ejtette, aztán pedig így kiabált neki:

-Hagyd már ezt a jövendőbelis dolgot!! Milyen kibontakozó kapcsolat? Már 327. -jére mondom el neked, hogy nem vagyok a menyasszonyod!!-.-ˇ -miközben Jeremy nem sikeresen próbálkozott felállni a földről, Réka és Junyeon beszélgettek:

-Szerintem ez még csak a 326. volt!-mondta Junyeon  úgy minthogyha egy teát szürcsölgető Angliai fejedelem lenne.

-Gyááááááá….Nem szeret a feleségem!-mondta Jeremy mikor feltápászkodott végre a földről. De erre, újból lecsapta Réka és megint azt mondta neki: ”nem vagyok a feleséged”.

Na igen nagyjából így nézett ki egy napjuk, de ez csak egy eset volt. Szóval így telt az idő, Jeremy ha mondhatom úgy, egyre idegesítőbb lett, Minhyuk egyre távolodóbb, Junyeon egyre jobb barátja Rékának. Hero megmaradt annak a Heronak, akinek megismertük és egyre jobban tudott magyarul is, elég sok időt töltött a lányokkal és Jo örömére, meg úgy a többiekére is, rengeteg úgynevezett pizsi bulit tartottak. Szóval a csapatka egyre jobban összekovácsolódott. Juditnak lett egy barátja  nagyon aranyosak együtt. Na jó, szinte az a barát már náluk lakott viszont, ahogy meg figyeltem Fanni és Geun suk egyre távolodtak egymástól. Nem úgy értem, hogy szakítottak, csak egyre kevesebbet találkoztak. Elég zavaróvá kezdett válni Yunyu, mert minél jobb lett Réka, annál nagyobb fenyegetésnek érezte őt Yunyu és ki tudja a maffiai kapcsolataival. Persze nem lesz semmi csak olyan beijesztgetés féle.

-De jó! Végre vége az edzésnek.-nevetett fel Réka.-Yunyu, te még maradsz?

-Igen, mert én nem akarok béna lenni és mert nem vagyok lusta.-válaszoltra gorombán.

-Oké bocsi, hogy megkérdeztem.

-Réka, kész vagy? Akkor szólok, hogy Fanni lent vár rád.-mondta Junyeon.

-Oké, akkor megyek le.-mondta Réka és már futott is le, de az ajtóban egy potya társra, Jeremyre akadt.

-Hova mész?-kérdezte Jeremy nevetve.

-Umm…jött Fanni. Elmegyünk biztos abba a múzeumba, amit már úgyís régóta meg akart nézni.

-Akkor várj egy percet, hozom a kabátomat és én is megyek veled, nehogy véletlenül valaki más rá nyomuljon a feleségemre.-mondta Jeremy.

-Neeeemmm…ne gyere ezzel...de most komolyan, ne csináld már ezt! Olyan idegesítő…én nem is vagyok a feleséged. Tudod úgy először aranyos volt, de most már nem az. Mert olyan mintha komolyan gondolnád.

-Komolyan…dehogyis gondoltam úgy.-vakargatta a fejét.-De azért megígéred, hogy nem fogsz senkivel randizni?!-kérdezte félénken

-Nem is akartam!-mondta Réka elnyújtva.-De egyébként is, ne beszéljünk inkább erről a témáról, sietnem kell.-hirtelen menni is akart Réka, de Jeremy megfogta magához rántotta és átölelte, aztán adott neki két puszit az arcára.-Vigyázz magadra. Ha van valami baj, akkor gyorshívó egyesre állítottam be a számomat a telefonodban, hogy tudj hívni.

-Mi?! Te mikor vetted el a telefonomat?!-kérdezte Réka ledöbbenten.

-Tegnap, mikor átmentem Junyeonhoz beszélgetni és te éppen zuhanyoztál, (gondolom, mert a ruháid a földön voltak a szobában)  és akkor bementem átállítottam a telefont végül is bármikor, ha szükség van rám hívhatsz.

-Miiiiii...bementél a szobámba!!? Egyébként….a ruháim nem is hevertek a földön, hanem össze hajtogattam az ágyra.-mondta Réka.

-Nem! Először a földön voltak..amíg zuhanyoztál összehajtogattam neked…tudod érdekes akkor volt, amikor nem tudtam hogy a melltartót, hogy kell összeha…-mondta volna Jeremy, de erre Réka:

-Neeee….te ki se mond! .Jézusommmm!!!-visitotta Réka, aztán jól fejbe kólintotta Jeremyit, ahogy szokta és Jeremy megint a földre kötött ki. Aztán gyorsan lefutott, amíg Jeremy még félájult állapotban volt a földön.

-Gyáááá…gyere fussunk Fanni. Üldöz egy megszállott őrült!!!-mondta Réka, persze ironikusan. De Fanni meg sem mozdult. Nem mondhatnám, hogy jól volt, sőt nagyon rosszul nézett ki. Ezek szerint, nem a múzeumba megyünk.-gondolta magában Réka. De ettől függetlenül, gyorsan kiráncigálta Fannit az épületből és a legközelebbi parknál leültek egy padra. De addigra Fanni már sírt.

-Mi a baj?-Kérdezte Réka aggódóan Fannitól. De Fanni csak sírt tovább. Aztán nagy erőt vett magán és elmesélte:

-Én…én..én és Geun Suk szakítottunk.-mondta  most, még nagyobb sírásra váltva.

-Mi?! Miért?-kérdezte Réka megdöbbenve.

-Csak mert nem tudtunk tovább együtt lenni.

-Nem szeretitek már egymást, vagy miért nem?

-De, nagyon is.

-Hát akkor, mi történt?

-Annyi, hogy neki lesz egy forgatása Amerikában és ez egy nagy lehetőség neki .De, ha elmegy akkor 10 hónapig lesz távol, nekem pedig muszáj itt maradnom. Ha pedig nem megy el, lehet hogy élete legjobb lehetőségét hagyná ki. Én mondtam hogy ebben neki kell döntenie és ő habozás nélkül azt mondta, hogy neki muszáj mennie és hogy akkor majd chatelünk megint, mint régen. De ezt én nem akartam. Nekem az nagyon nehéz lenne úgy. Meg volt a lehetősége, hogy válasszon és igen tudom, hogy rohadt nagy szemétség volt tőlem, hogy erre kellett kényszerítenem, de nem tehettem mást. Erre pedig ugyan úgy azt mondta,:"ha vissza jövök 10 hónap múlva együtt leszünk." De nem várhatok egész életembe rá! Nem akarok egész életemben koreában lakni. Ezért azt mondta, hogy nagyon fáj neki, de akkor szakítanunk kell. És hogy megérdemlek egy olyan barátot, aki mindig ott lesz velem, nem fogja  annyira hívni a kötelessége.  Utána csak annyit mondott: "viszont ha a jövendőbeli barátod, szemétkedik, én megölöm!" Nevetett egyet, aztán még azt is mondta, hogy örökké a legjobbat akarja majd nekem és csak azt, hogy mindig boldog legyek, mert ez csinál boldogságot neki is.

-Jézusom.-dermedt le Réka.- Micsoda szerelem. (bár ő nem tudhatja, hiszen igazából még soha sem volt senkije, akit ennyire szeretett volna.) De aztán folytatta tovább:

-Akkor így lesz a legjobb!

-Hogy?!

-Mondom. Így lesz a legjobb, mielőtt igazán szeretni tudnál, meg kell hogy tapasztald az igazi szenvedést.(cetli)

-Már bocsánat …..most nagyon gonosz vagy. Nem megnyugtatsz, hanem beletörődsz olyan forever alon stílusban. Nem is voltál, még soha szerelmes…legalább is a múltkor ezt mondtad.

-Nem, akkor nem mondtam igazat…..csak  nagyon fáj. Mert én is szerelmes vagyok, azt hiszem.

-Tényleg?

-Igen, de tudod azt a srácot én nem is tudom, nem érdeklem. Olyan hülye volt egyfolytában, most meg már nem olyan velem. Goromba és mindig lekoptat. Nem tudom miért ,csak egyszerűen úgy érzem mintha kitépték volna a szívemet.-mondta Réka. A lányok megölelték egymást, felálltk és visszafelé mentek a stúdióba.

-Akkor ezért viselkedett olyan furán Réka. Szerelmes! Srácok ez most már nem titok, Rékának tetszik a malac.-Mondta Hero, Jonak és Junyeonnak, miközben ott álltak attól a padtól 2 méterre, amin az előbb még Fanni és Réka ült.

-Ugyan. Lehet, hogy másról beszélt! Miért pont a malacról?-kérdezte Jo.

-Ki másról..minden ráillett a malacra, amit Réka mondott.

-Ez igaz.-igazolta Junyeon is.-Ez csak Jeremy lehetett.

A fiúk elkenődtek egy kicsit, aztán sétáltak tovább. E-közben a lányok tartottak visszafelé az enithez és tovább beszélgettek.:

-Most már jobban vagy? Úgy értem, hogy tudod, hogy nem vagy egyedül ebben az érzésben?-kérdezte Réka kíváncsian Fannitól.

-Azt hiszem, igen…most már egy kicsit elgondolkodtam és rájöttem, hogy talán így lesz a legjobb. De mellesleg. Azt megkérdezhetem, ki az a fiú, aki végre elcsavarta a fejedet?-kérdezte Fanni, így egy kicsit már mosolyogva.

-Hátt..tudod, Kang Minhyuk az. Az az aranyos fiú, akivel a múltkor te és én elmentünk moziba. Emlékszel?

-Áááá..igen, emlékszem. Nem is néz ki olyan rosszul. De hogy-hogy ő?

-Hogy-hogy hogy?-kérdezte Réka csodálkozva?

-Hát..tudod én azt hittem Jeremy, a kis szőke, tetszik neked.

-Heheheh.-nevetett Réka, persze nem gonoszan.-Nem….nagyon aranyos, de néha már az idegeimre megy. Lehet, hogy csak azért, mert nagyon erősen érzékelteti, hogy tetszem neki. Ő az első ilyen fiú és ez engem meg szerintem úgy mindenkit a világon elrémiszt, ha valaki így nyomul és én tényleg nagyon bírom, azokban az időszakokban, amikor normálisan viselkedik. De tudod ő mindig csak a legjobb fiú barátom marad, az a kis aranyos, aki mindig nevet. Sajnos semmi több..

-Ááá, értem…igen, nekem is feltűnt. Bár az múltkor tényleg durva volt, mikor kint voltatok a medencében Emesével és Junyeonnal labdáztatok, ő meg bekéreckedett a házba és velem vitatta meg, hogy neked milyen fiúk jönnek be.

-Neeemááárrr…komolyan ezt csinálta.T.T

-Igen.

-Azt a! Na mindegy, majd elmagyarázom neki valamikor az egészet, csak még annak nincs itt az ideje.-mondta Réka. Már visszaértek az entibe és Réka elküldte Fannit, mert még gyakorolni akart valamit. Felment tehát az emeletre, ahol az edzőteremből még mindig gyakorlás hangok hallatszódtak ki. Réka elment a terem mellet, ahol még mindig Yunyu edzett. Na igen, lehet hogy egy gonosz nőszemély, de attól még nagyon kitartóan készül a versenyre, ami egy jó jel vagy bók volt Réka számára, hiszen Yunyu már a vetélytársat látta benne. De úgy döntött, mégsem akar Yun Yuval edzeni, tehát elment az öltözőbe a cuccáért. Amikor kilépett az öltözőből, ami annak a folyosónak volt a másik végén mint az edzőterem, meglátta Minhyukot befelé leskelődni, abba az edzőterembe, ahol Yunyu edzett. Réka hirtelen nagyon szomorú lett és gyorsabban kezdett verni a szíve, mivel érezte, hogy nemsokára a földre zuhan, bement az öltözőbe és ott esett össze a szomorúságtól.

-Miért?-gondolta magában.-Vajon tetszik Minhyuknak a gonosz lány. De miért ő? Hiszen én mindig olyan kedves voltam vele. Ez az én formám, pont az tetszik meg, akinek én soha az életben nem fogok tetszeni.-Végül erőt vett magán és ő is leskelődni kezdett, csak ő Minhyuk után. Kinézett az ajtón és Min még mindig a folyosó túloldalán leskelődött.

-Ki az?-kérdezte valószínüleg Yunyu, sőt biztos, hiszen az ő hangját bárki felismeri, most meg olyan hangosan szólt ki az edzőteremből, hogy még az öltöző ajtajánál is hallotta Réka.Yunyu gyorsan kinyitotta az ajtót, de addigra Minhyuk elbújt mögé (mármint az ajtó másik oldarála ahonnan nyitódik)Yunyu kilépett lendületesen az edzőteremből és hangosan gorombán kezdett el beszélni :

-Nem lehet igaz, hogy mindig megzavarod az edzésemet. Ki vagy te, hogy ezt csináld? Ne leskelődj utánam. Így nem tudok gyakorolni.-aztán kihajtotta az ajtót és még gonoszabb hangnemben még csúnyább fejel szinte üvöltözve szólt a megszeppent Minhyukra:

-Hahó..süket vagy?! Nem akarlak még egyszer itt meglátni!! Megértetted? Vagy hivatom a
biztonságiakat! Fogd fel egy ilyen magamfajta lány, nem kavar és nem érintkezik, olyan utcaiakkal amilyen te vagy!-aztán visszament az edzőterembe és becsapta az ajtót. A megszeppent Min a földre rogyott. Mintha bármelyik percben képes lett volna elsírni magát. Hát ez volt az utolsó és legvilágosabb jel Réka számára is. Igen, Minhyuknak tetszik Yunyu. De Réka küzdött ez ellen. Nem is tudom, mintha egy kicsit hülyén viselkedett volna ebben az időszakban, talán azért, mert ő volt az első szerelme. Féltékeny volt és mindenképpen nem akarta, hogy Min szeresse a gonosz Yunyut. Szóval felállt és odament Minhyukhoz, aki még ott állt lefagyva lehajtott a fejét a talajt bámulva.

-Hát te? Mit keresel itt?-kérdezte Réka mosolyogva, úgy téve mintha nem látott volna semmit.

-Semmit. Csak éppen a cuccomért megyek.

Azért térdelsz itt lefagyva? Na akkor gyere velem, éppen a városba megyek.-mondta Réka kedvesen.

-Nem akarok. Most nem vagyok jó hangulatban…mert..mert, mert nem találom a dugi csokimat.-hazudta Minhyuk. Úgy gondolta Réka, akkor belemegy ő is a játékba.

-Hummm…pedig direkt hoztam neked 3 csokit.

-Olyan finomat.-kérdezte gyorsan reagálva és mosolyogva. Ebből senki se tanuljon, a fiúkhoz nem a csoki útján vezet az út. Csak Min az egyetlenegy elszörnyülködtető példa erre. Tanulság: ha találkozol egy Minhyukkal az utcán, adj neki csokit.

-Óó igen.-mondta Réka nevetve.

-Hát, tudod éppen most szabad lettem egy kis időre.

Bementek hát a városba ahol legalább 100 autógrammot kellet Minhyuknak kiosztani.  De az ő hibája, nem vett kapucnit és szemüveget. Egyébként nagyon jól telt az idő. Min megint visszatért kiskutyus mivoltához és egész végig aranyosan viselkedett.

-Réka!  Mikor kapom már meg a csokit?-kérdezte mint egy kisfiú az anyukáját.

-Nem sokára.

-A pocakom megint korog. Akkor legalább vegyünk csirke combot.-mondta még mindig nyűglődve.

-Ó én szívesen vennék…de sajnos az edzőteremben hagytam a pénztárcám. T.T

-Nem baj!-mondta Minhyuk-Csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy te hívj meg. Igazság szerint, én akartalak meghívni téged. Már egy fél órája, fel is hívtam a kedvenc  svéd asztalos vendéglőmet, amit külön az én kedvemért három terítékesen csinálnak.

-Ohh..lehet egy kérdésem?

-Persze.

-Te hogy tudsz ennyit enni?-nevetett Réka.

-Könnyen, de akkor ma megtanítalak téged is. Addig tömök beléd kaját, ameddig én is birok enni. Igazából az a fontosabb kérdés, hogy te, hogy tudsz ennyi kaja nélkül élni.-nevettek.

A svédasztalos étterembe értek ahol komolyan 3 asztal dugig volt tömve kajával. Na jó, az első percig, aztán már csak egy volt, mert Minhyuk olyan gyorsan felfalta. -.- De nem baj.

-Gyere Réka, itt még van rizs panda.*-* -mondta boldogan Min.

-Nem tudok, kidurranok. Ha felállok biztosan nem élem túl!-nyöszögött Réka.

-Dehogynem..de tudod mit, akkor majd idehozom neked…nyisd ki a szád!!

-Nemm tudom megenni.

-De!! Sikerülni fog látod, majd én megetetlek.

És no lám, tényleg sikerült végül is megennie, azt a tál kaját még, de aztán ennyi volt. Min hordozhatta egész este a hátán a lányt. Nem, egyébként csak addig hordozta, ameddig át nem értek a karaoki bárba, ahol külön szobát kaptak, hogy karaokizzanak. Igen, ez is Min ötlete volt. Csoda, hogy a sok kaja után, ő még mindig tudott énekelni. Elénekeltek 5-6 dalt, amikor már olyan jól érezték magukat, hogy azt nem szívesen felejti el bárki is. De a következő dal, egy nagyon vicces dal volt és Min úgy döntött, hogy a dal hevében feláll és már nem is énekeltek, hanem megtáncoltatta Rékát. Nagyon aranyos volt. A dal végére viszont

csak leültek a fotelre egymás mellé. Összeért a kezük és Min megfogta Réka kezét, aztán hirtelen elpirult és el is engedte. Már a svédasztal előtt felfalta az összes csokit is, és úgy volt, addig maradnak a karaoki bárban, amíg el nem kezd feljönni a nap, hogy csokiért cserébe megnézzék együtt a napfelkeltét. De Minhyuk gyorsan felvette a kabátját és azt
mondta:

-Ne…nekem mennem kell.-elég gyorsan és zavartan mondta ezt, mintha nem lett volna biztos, mit is tesz.

-De miért? Még megígérted, hogy ha adok csokit, megnézzük a napfelkeltét. Annyira meg akartam

nézni veled.

-Velem, miért velem?! Menny el inkább Jeremyvel. Én most megyek.

-De hova és miért?

Csak mert mennem kell és azt hiszem haza.

-De várj akkor megyek én is veled.-mondta Réka-Legalább addig is együtt leszünk.-és elpirult.

-Nem, most nem. Bocsi …most tényleg mennem kell. De tudod mit, küldj egy sms-t, ha hazaértél, nehogy legyen valami baj.

-Hát, akkor szia.-mondta szomorúan Réka, és úgy mint legelősször meg akarta ölelni Minhyukot, de ő már annyira sietett, hogy nem tudta. Tehát Réka lassan hajnalban, egyedül elkezdett ballagni. Az utcák világosak a nagy esti Seoul már csak ilyen. De egyébként a karaoki bártól, majdnem egy órára volt  Clap Street. Ballagott tehát egyedül, amikor egy olyan utcába nem ért, ahol nem volt csak egyetlen egy lámpa és az is csak pislákolt. Tehát néha világos volt néha pedig sötét, végig a hosszú utcán. Ez elég rémisztő volt, főleg mert az egyik oldalán volt egy elég sűrűn beültetett fás park is. De Réka nem vette észre, nem arra koncentrál, csak arra, ami a fejében és szívében egyre csak kavargott és kavargott. Hátulról közeledett egy elég hátborzongató alak, aki egy pillantás alatt elkapta Réka kezét. Elhurcolta egy furgonba, ahol három kigyúrt fickó ült még rajtuk kívül. Olyan gyorsan történt minden, hogy Réka szinte még fel sem tudta fogni, de mire felfogta, befogták a száját.

-Ne szólaljon meg. Nem esik bántódása……egyenlőre.

-Kik maguk?-kérdezte Réka kétségbeesetten.

-Az nem számít. Csak tegye azt, amit mondunk és akkor nem esik bántódása,-mondta a nagydarab ember a kabátzsebében lévő pisztolyra mutatva. Réka azt hitte, hogy most jött el neki a vég, de folytatta tovább az ember.:

-Ismeri Yunyu kisasszonyt? Tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ő győzzön a versenyen. Ha nem, bajok lesznek. Ne tegye feltűnően és ne mondja meg senkinek, hogy felkerestük, mert megfigyeljük. Ne feledje, ha hagyja nyerni a kisasszonyt, nem esik semmi bántódása.

-aztán kinyitották az ajtót és szinte kidobták Rékát a kocsiból. Réka nem akart megszólalni előttük de úgy gondolta:

-Már pedig, akkor sem hagyom csak úgy nyerni!! Ha harc, akkor legyen harc!!-aztán tovább ment hazafelé, de most már gyorsan, mert ez azért nagyon nagy sokk volt neki és nagyon félt is. De hajtotta a Yunyu iránti haragja. Amikor hazaért, küldött egy sms-t Minhyuknak, hogy ne aggódjon, de ami az úton hazafelé történt vele, nem mondta el senkinek. Nem is mondhatta, egyrészt félt, mi van ha be van poloskázva, másrészt ezt egyszerűen nem is tudta volna elmondani senkinek, szóval jobbnak tartotta, ha inkább magában tartja. Előre ki is tervelte, hogyha valaki megkérdezi, majd mondja, hogy ez egy rossz nap volt. De nem mert aludni, mikor felért a szobájába, ezért halkan kiment a szobájából és benyitott Junyeonhoz, aki békésen aludt. Úgy döntött, hogy be fekszik mellé, mert ott nagyobb biztonságban érezte magát, mindig is. Mikor befeküdt Junyeon felébredt.

-Réka…te vagy az?-kérdezte álmosan.

-Igen. -mondta Réka szomorúan.

-Mi történt?-kérdezte aggódóan.

-Semmi….-válaszolt már sírva Réka. Hát Junyeon elkönyvelte úgy, mint szerelmi bánatot Jeremy miatt, úgyhogy nem is kérdezősködött tovább, egyszerűen megölelte, aztán csitítgatta még egy kicsit, végül sikerült mindkettőjüknek elaludniuk. Fárasztó hosszú nap után is, mindig lehet számítani Junyeonra, meg persze a lányokra is, de most a gonosz emberek után, Réka nagyobb biztonságban érezte magát, egy erős fiú mellet. Hosszú nap, hosszú történésekkel. Semmi baj, majd csak megoldódik egyszer minden.

15.rész

Clap street~A hírességek utcája.

Mit mondott Réka az utcáról ?

„Clap street: Mi ez?  Ez egy egyszerű utca volna?  Nem! Ez az utca az álmaim útjait mutatja. És így visszagondolva rá, ha csak még egy napot eltölthetnék ott, mindent újra láthatnám, de nem. Ez már elmúlt, most sem rossz, de azért jó lenne visszatérni, abba a világba, ami tökéletes volt. Lehet nem vettem észre,  hiszen ez csak egy nyár volt, amikor az álmaim beteljesüléséről álmodoztam és észre sem vettem, hogy már régen beteljesült. Az életem hirtelen kerekestül megváltozott….ez nekem a Clap street. Nemtudom másoknak mit jelentett, és talán még most is, mit jelent!”

Az utca nagyon gondozott volt, mintha beléptek volna az emberek a koreai luxus egyik legjobb utcájába. Minden házon, mint már említettem meglátszott.

Megérkeztek és nagyon gyorsan kipakoltak az egész ház igazából már eredetileg is bútorozott volt , de most valahogy olyan otthonos lett. Új cím clap street 9. Ez nagyon jó érzés volt, hiszen a lányok végre úgy érezték koreában is van egy otthonuk.

Valaki csengetett az ajtón. Réka lefutott, hogy ajtót nyisson és két fiút látott az ajtónál. Az egyiket ismerte is a másik pedig nagyon aranyos volt. Kang Min Hyuk volt az, a kutya szemű. Dehát, mit

kerés itt?-gondolta Réka magában-Talán, csak meg akart látogatni.

-Sziasztok, Min csak nem azért jöttél, hogy meglátogass?-kérdezte Réka boldogan.

-De, azért, meg hogy aztán egy kis csokit kérjek, hogy meg tudjam mutatni Zelonak.

-De hát, hogy jutottál be az utcába. Nem hiszem, hogy az őrök csak úgy beengednek! Ne mond, hogy a csoki miatt bemásztál! Szólhattál volna is…-mondta Réka hadarva, mire  a kutyaszemű lényecske belevágott a szavába:
-Nem is másztam be!! Mi itt lakunk. Ne hidd, hogy olyan rosszak vagyunk.-mondta Min felvilágosítóan.

-Itt laktok….hogy hogy?-kérdezte Réka egy kicsit visszább véve a kedvéből.

-Hogy hogy hogy? Olyan mintha tiszta hülye lennél most.-Mondta Minhyuk kioktatóan.-
Szóval hírességek.- gondolta Réka magában. -A kutya szemű…miért?! Nem értem miért rossz.

-Réka ismered a bap-t?-kérdezte Min, mintha nem történt volna semmi.

-Nem….-mondta Réka, még mindig ledermedten az ajtóban állva.

-Akkor mond el neki…én meg keresek valami harapnivalót.-aztán elfutott Minhyuk a konyhába (és aztán kifosztotta az egész hűtőt. nem értem, hogy tud valaki ennyit enni)

-Bocsi..-mondta egy kis félénk hang bizonytalanul- Van valami baj?

-Nem nincs.-mondata Réka, de csak monoton hangon.-Akkor jó…én Choi Jun Hong vagyok, de mindenki csak Zelonak hív. Örülök, hogy megimerhetlek! -és még mindig olyan kis félősen szinte a földig meghajolt.

Réka mivel érezte, hogyha ennél tovább marad lefagyva rosszkedvűen, mindenkinek rossz hangulatot csinál,  nehezen eldöntötte magában,  hogy újra vidám lesz és figyelmen kívül hagyja egy ideig, az imént történteket.

-Én Réka vagyok, én is örülök. Szóval te is itt laksz?-kérdezte Réka nagyon vidáman.

-Igen itt. Én a bap-ben vagyok rapper és a szomszédod is. Csak hallottam, hogy egy új lány költözött az utcába, és gondoltam meglátogatom, hogy köszönjek neki, mert aztán az esti bulll…,mert aztán nem tudok.-mondat ezt már egy kicsikét bátrabban.

-Oké. Te akarsz valamit enni?

-Igen, miért ne?

Eltöltötték a délutánt egészen addig, amíg Junyeon fel nem ráncigálta Rékát az emeletre, hogy öltözzön át. Be nem kötötte a szemét és el nem vitte vagy 100 méterrel arébb a házuktól. De mivel Zelo elszólta magát, már nem volt meglepetés a buli, amit az utcalakók szerveztek neki. De mind egy, így is nagyon örült Réka, mikor meglátta hogy mennyien összegyűltek, csak miatta.

Leültették Rékát egy asztalhoz, aztán egyesével az utcában lakó bandák, énekések, előadtak neki egy-egy számot. Nagyon jó volt  teljesen addig, amaddig egy Ftisland nevű banda nem jött, aztán következett a CNblue és utána az SS501. Réka kényszer mosollyal végigmosolyogta az előadásokat. Közben a bizonyos bandákban szereplő emberek, akik nem voltak mások mint Lee Hong Gi: az Ftisland front embereként bemutatva, végig nem nézett Réka szemébe, talán azt hitte, hogy akkor nem veszi észre, hogy ő az. A CNblue Jung Yong Hwa-ja mint szintén frontember ugyanúgy nem   a kényszer mosoly mögül egy könycsepp is kigördült Réka szeméből. Ekkor már oldalról erősen nézték Rékát, Hero és Jeremy, és szinte már nagyon dühösek voltak, hogy ezt végig kellet nézniük. Egyszerübb lett volna minden, ha az elején elmondják. Réka gyorsan letörölte, azt az egy könycseppet az arcáról és felállt. Megköszönte mindenkinek, hogy ezeket előadták. A buli elkezdődött, Réka sietett kifelé a házból, és mikor kiért és már nem volt ott senki, nem bírta tovább, elkezdett sírni. Miért baj az, hogy az embernek híresek a barátai és eddig nem tudott róla. Nemtudni, most mindenki azt gondolja, hülye ez a lány, hiszen örülnie kéne. De nem, a szívében ennél sokkal nagyobb dolgok mentek végbe. Utána futott még az a három lebukott frontember is.
tudott Réka szemébe nézni, pedig Réka végig kereste a tekintetét. És végül, mikor az SS501 lépett szinpadra Baek Seung Jo-val, aki szintén front ember volt,

-Bocsánat, Réka!!-mondta nehézkesen sírós hangnemben Jeremy.

-Nem….olyan mintha becsaptatok volna…én meg mindig csak áradoztam a sztárokról. Biztos jó volt nevetni rajtam, a hátam mögött!-mondta Réka dühösen, sírás közben.

Jeremy mindenfélét mondott, hogy megnyugtassa, de a végére csak annyi sült ki belőle, hogy ő ís sírva könyörgött már szinte, a megbocsájtásért.

-Hyung, miért nem mondotok semmit?!-mondta dühösen Jeremy Jo-nak és hero-nak, akik csak álltak tehetetlenül, bűntudatos arccal.

Jeremy elengedte egy pillanatra Réka kezét, aki rögvest elfutott. Jeremy mihelyst észrevette, utána akart futni, de nem tudott, mert Yong Hwa megfogta a kezét és nem engedte. Amikor visszamentek a házba Junyeon meglátta, hogy Jeremy sír. Rögtön elindult hazafelé.

Ameddig Réka futott elgondolkozott magában. Olyan volt az érzése, mintha kiszakították volna a szívét. Mintha, minden hazugság lett volna, ami eddig történt. Először, a kutyaszemű, aztán az összes új barátja is. Amikor felért a szobájába, bebújt a takaró alá, és csak sírt és gondolkodott, de leginkább csak sírt.

Nem sok idő elteltével, lassan kinyitódott az ajtó és valaki bejött a koromsötét szobájába. Lehúzta Réka fejéről a takarót, letörölte könnyeit és megpuszilta a homlokát, aztán bebújt mellé a takaró alá és átölelte. Junyeon volt az.

-Jobb lesz, hidd el nekem. Nincsen semmi baj.-mondta halkan Rékának.

-Nem lesz az!! Mindenki hazudott nekem. Miért?! Még te is….-mondta Réka még mindig sírás közben.

-Bocsánat…szerintem, csak azt akarták, hogy legyen egy igazi barátjuk. Bocsánat, bocsánatot kérek és szerintem még ők is nagyon sajnálják!-mondta Junyeon, miközben szorosabban átölelte Réka fejét.

-Nem tudom…-mondta Réka elhalkulva és csak sírt tovább.

-shhh, shh-csitítgatta Junyeon. Már nagyon későre járt és Réka megnyugodott, csak annyit mondott Junyeonnak:
-köszönöm!!

Reggel volt, de azon a napon nem kellet menni dolgozni. Szóval Réka lassan fáradtan szinte csukott szemmel kicsoszogott a konyhába.
-Hú!! Ez aztán messze volt!-nagyobb ez a ház, mint gondoltam volna. Kinyitotta a hűtőt és csak úgy dobozostól beleivott a tejbe. Amikor becsukta a hűtőajtót, egy fiú állt ott, aki nagyon mosolygott. Réka kinyitotta a szemét és meglátta, hogy nem a saját házában van.
- ….Hát persze!! Akkor ezért volt 10 perces az út a konyháíg…bakker!! Ez is csak velem történhet meg!-gondolta magában és immár tiszta frissen, kifutott a házból, vissza a saját házukba. Csak annyit hallott, hogy a fiú erősen nevetett mögötte. De legalább felfrissült. És a nagy megaláztatás frisességétől, vagy az égéstől, felvidult és úgy érezte, igenis, ez már egy másik nap, másik eseményekkel. Nem lehet örökké szomorú.

Szóval vissza ért a házba és mivel még csak korán reggel volt, úgy döntött, hogy mindenkinek csinál reggelit. Rengeteg kaját csinált, nagyon jól nézett ki. (Mármint a kaja de köszi hogy rögtön rá gondoltatok! >.<) Mikor Junyeon lejött a szobából, rögtön megrohamozta az asztalt és Rékáais nagyon izgatta, hogy most, hogy érzi magát. Réka persze megnyugtatta, hogy  nincs már semmi baj és bocsánatot kért, hogy annyi bajt okozott neki, tegnap este, hogy miatta még a buliból is elkellet jönnie. De Junyeon természetesen megmondta, hogy felesleges bocsánatot kérnie tőle, hiszen nem történt semmi rossz.

Neki láttak enni, és valószínűleg az illatra, a lányok is lecsábultak, a szobájukból, ki egyenesen a konyhába.

Megették az ennivalót, és aztán a nappaliba vonultak, ahol délutánig x-boxoztak. Nagyon jó volt!! Aztán délután csengettek, és Junyeon nyitott ajtót Hero állt az ajtóban és kérte Junyeon, hogy hívja oda Rékát. Junyeon persze rögtön szólt neki, és Réka gyorsan oda sietett az ajtóhoz. Mosolyogva futott és mikor meglátta Hero-t rögtön egy kicsit lentebb ment  a mosolya, de azért odament hozzá.

-Szia Réka..szép nap van, nem jössz el velem sétálni?-kérdezte mosolyogva.

-De persze.-felelte Réka és odakiáltott a többieknek a nappaliba, hogy elmegy, aztán felkapta táskáját és már mentek is el Hero-val kettesben. Lassan sétáltak a kínos csendet, csak néha szakította meg, egy-két autó elhaladásának a hangja, mellettük. Aztán végre, teljesen higgadtan megszólalt Hero:

-Jeremy nagyon szomorú….

-ohh…valóban?-mondta Réka lehajtott fejel-Akkor nem kellet volna hazudnia!

-Nem is hazudott…!! Csak nem akarta, hogy te is a híres énekest lásd benne….

-A hírességet!!! Szerintetek én ilyen vagyok?-kérdezte Réka felháborodottan.

-Nem így értettem. A  malacka nagyon akart egy csinos lány barátot, akit úgy ismer meg, mintha egy filmben lenne. Legjobb barátok lesznek, később pedig rádöbbennek, hogy szerelmesek. És tudod azért, olyan szomorú, mert úgy érzi, elvésztette ezt a mesebelei lányt. Az volt az ő meséje, mindig elmondta nekem a születésnapján, hogy ő ezt a mesének a betelljesedését kívánja csak:

„Hyung, veled megtörtént valaha, hogy mesébe illően szerelmés lettél? Velem nem…de azt akarom, hogyha valaha lesz barátnőm, akkor úgy ismerjem meg, mintha egy mesében lennénk. Úgy minthogy nem tudja, hogy kivagyok, és csak saját magamért szeret…csak azért, aki vagyok!! Szerinted lesz valaha ilyen velem?

-Nem tudom te malac…”
-Nevettem mindig rajta..de most érzem, azért ragaszkodik ennyire hozzád.

-ohh

-Akkor megbocsájtasz?-kérdezte Hero.

-Nem tudom, hogy meg tudok –e…mondta Réka ezt is lehajtott fejel.

-Képzeld elkezdtem Magyarul tanulni, most már tudok néhány dolgot …azért kezdtem el, hogy ne legyen olyan nehéz neked, mindig koreaiul beszélni, szóval most én alkalmazkodok…és most komolyan! Nem tudnál megbocsájtani egy srácnak, aki miattad elkezdett egy új nyelvet tanulni?

-Na jó…de!!-mondta Réka hirtelen széles mosollyal, miközben megdörzsölte Hero
fejét.-Megbocsájtok nektek. Csak olyan hirtelen ért engem ez az egész.

-Akkor jó!!-nevetett fel Jong Hwa (hero) nagyon boldogan. Ment tovább a délután, együtt elmentek ismételten Hero legkedvencebb helyeire és nagyon jól érezték magukat.

Visszamentek az utcára és Hero felajánlotta, hogy megmutatja az ő házukat, ami szemben volt a Rékáékéval. Bementek és megszólalt Jong Hwa:

-Na itthon vannak a többiek is. Ideje, hogy nekik is bemutassalak. Most pedig lassan csendben menjünk fel és lepjük meg őket.

-Oké-válaszolta Réka.

Felmentek lassan a lépcsőn és ott voltak a CNblue tagjai, a fenti nappaliban és egyféle bulit tartottak. Bementek a szobába és mindenki meglepődött.

-Szia ..üdvözlünk a CNblue otthonában-mondta az egyik fiú kacéran.

-Réka, ne hallgass  rá soha, ő egy nagy nőcsábász!!-mondta Jong Hwa .

Hero mindenkinek bemutatta Rékát és az utolsó embernél megálltak, mert Réka megszólalt:

-Őttttt .ismerem! Ugye Kutyusszemű lényke?-modta Réka viccesen és megölelte Min-t. Erre mindenki felnevetett:
-kutyus!!!?

-Ne már, Réka…!! Én őt nem is ismerem!-mondta az első részét komolyan, a másodikat pedig
mosolyogva, miközben lerázta magáról Réka karjait. Mindenki elfoglalta magát, szóval Réka úgy döntött egy kis idő után, hogy Minhyuk mellé ül.

-Szia…mivel tegnap átjöttél és megetted az összes kaját, aztán rádöbbentettél hogy CNblue-s vagy. Igazán kijárt volna, hogy most megalázzalak.-mondta Réka, de persze egyetlen szavát sem komolyan véve, de úgy látszik Min komolyan vette.

-Énnn..nem is hazudtam! Te nem kérdezted, hogy ki vagyok, én meg gondoltam, hogy tudod, azért voltál velem.-mondta ezt olyan komolysággal, amivel csak tudta.-Csak olyan aranyos voltál és még kaját is adtál nekem.

-Oké..értem, bocsi! De azért, ha legközelebb lesz valami szólj. Jó?-kérdezte Réka vidáman.

-Miért…..-kérdezte Minhyuk, mintha hirtelen átváltott volna, a cukiságból valami mindenkit taszítok emberré.

-Akkor ezért voltál ott a stúdióban is a múltkor?-kérdezte Réka, még mindig próbálkozva vidámabbra fordítani az egyre kínosabb feszültséget. De erre csak még mérgesebb lett Minhyuk.

-Nem mindegy, hogy miért voltam ott.

-Valaki el tudna menni a boltba egy kis kajáért?-már szinte énekelték a többiek.-Minhyuk már úgyis éhes tudjuk.

- Igen -szólt rögtön Minhyuk.-én elmegyek.- Ez elég fura volt, főleg azért, mert ő az utolsó, aki felajánlja, hogy elmegy a boltba, mert az igazat megvallva, elég lusta. Réka nem habozott, követte lefelé a lépcsőn és mondta neki:
-Várj, meg megyek én is.

Kimentek a házból és akkor Réka mondott valami hülyeséget, amivel sikerült végre feloldania a feszültséget, és végre visszatérítette a kiskutyát, kiskutya mivoltához..huh, nehéz volt. Min elgondolkodott, hogy miért követi őt mindenhová, ez a lány. Lehet hogy tetszik neki. Amire egyébként elég könnyen meg lehet állapítani a választ, hiszen igen! Lehet, Minhyuk az a fajta ember, aki nem szereti, ha valaki kinyílvánítja, mit érez iránta, vagy valami más?

-Na hova megyünk?-kérdezte Réka visszafelé.

-Szerintem, te már menj haza….este van.-mondta Min

-Nem vagyok fáradt, veled mehetek?-fogta meg Minhyuk karját, amitől hirtelen olyan érdekes lett az arckifejezése a kutyusnak hogy az csak na.

-Nem, nem! Mondom, menj most már inkább haza.-mondta egy kicsit félősen.

-Oké…de holnap nem találkozunk?-kérdezte Réka- Mármint, nem mutatsz meg nekem néhány parkot, vagy még jó helyeket?

-Nem tudom még.-mondta Min, aztán a házához vezette Rékát és amikor bement megkönnyebült arcot vágott. Réka mikor beért mosolygott egyet, hiszen annyira boldog volt. Végre tudta, hogy szereti Minhyukot.

Min lassan sétált.  Nem akart még hazamenni, valami nagyon nyomta a szívét.

-Miért?! Mi baja lett, ennek a lánynak?-gondolta magában- Miért van, minden lánynak, ilyen furcsa szokása? Miért, nem maradhatott meg, régi valójában mindenki? Miért nem lehet minden a régi?...lassú séta a holdfényben nincs is ennél szívfacsargatóbb, azon gondolkodni, miért…ez gyakran jól esik, de az utolsó pillanatban, nem látni semmit, ezekben a percekben hiszen minden elsötétül. Lassan elhomályosodik, végül pedig teljes sötétségbe borul. Lehet, hogy azért, mert nem találjuk meg a választ, de lehet, hogy csak azért, mert túlságosan megtaláltuk, ami annyira fájt, hogy az az egy könycseppünk homályosított el mindent.(jaj próbálgatom az írói vénáimat, szóval egyszerűen kimondva sírt!>.<)