7.rész

                Még ezen kívül egy nap :)
Szombat:

Bárcsak én is láthatnám őket!!

Hogyan is kezdjem ez a nap a világ legunalmasabb napja volt. Persze néhány óra jól telt.
Esett az eső odakinn én pedig otthon ültem, és unatkoztam. Eszembe jutott a testvérem naplója, amibe múltkor csak bele lapozgattam, de ahonnan kivettem, abban a dobozban találtam valami mást is. Egy dosszié volt benne, képekkel és néhány megjegyzéssel. A képeken koreai bandák voltak. Jó bandáknak tűntek. Lehet, hogy ez volt a másik ok hogy ki akart menni és híres akart lenni, tesóm. Bevallom helyesek voltak a képeken. Bárcsak én is láthatnám őket!
A bandák:

                                                                       FTIsland

  

CNBlue

                                                                           ss501

                                                                             B.A.P                          

                                                                            B1A4

                                                                             Shinee

6.rész

Kedd:

Most már tényleg csak 5 nap:

Ma este a lányokkal elmegyünk egy kicsit bulizni, mert rábeszéltek. Reggel tudod mit láttam a tv-ben? : ”Angyal Lilla, a lány aki, magyar, csak Koreában él, és híres lett. Ez a hét szenzációja”. De vissza térve a diszkóra, karaoke est lesz, és a lányok szeretnének énekelni. A hold már leereszkedett, de a lányok még nem hívtak. Biztos elfelejtettek. De sebaj, én addig egy vicces műsort néztem. Miután ennek vége lett, hívtak a lányok, hogy menjek, mert már várnak. Felöltöztem, de most valami szebbet akartam felvenni. Egy  fekete ruhát húztam magamra egy magas sarkúval és a jól megszokott kis fekete táskámmal.

Most már készen vagyok, indulhatok. Megérkeztem a diszkóhoz, kívülről nem látszott valami tiszta helynek, de belül egész szép volt. Amikor bementünk mindenki elhallgatott, de nem azért, mert mi bementünk, hanem azért, mert éppen énekest választottak a kövi dal énekléséhez. Úgy működött ez a dolog, hogy a reflektorfény választott, és akire rá világított, annak muszáj volt énekelni. Úgy vannak vele a tulajok, ha ez valakinek nem tetszik ne is mennyen el. Megbújtam ezért a velem egyidős, de magasabb fiatalok mögött. Jól telt az egész éjszaka. Hajnalban aztán elindultam. Már megörültem, hogy nem kellett mindenki előtt énekelnem, de sajnos túlságosan is előre. Éppen kiléptem volna az ajtón, amikor mindenki felém fordult azért mer, rám világított a fény. Én egy örökös préda vagyok. Ez az este is bizonyítja. De hát nem volt mit tenni. Elindultam a színpad felé, de csak vánszorogva, lassan. Azt hittem, ha lassan megyek megunják a várást és valaki mást választanak helyettem. De ők kivárták amíg, feldöcögtem a színpadra. Már indították is a számot, mikor hírtelen egy fiú is feljött mellém a színpadra. Miért? Azért, mert egy duettet kellett énekelnünk. Ez a rémálmom. Sajnos már nincs menekvés. A fiú kezd szerencsére, nem én. Úgy remegtem mint a tenger vihar közben. Végül rám jutott a sor. Nem éreztem, nem hallottam amit éneklek, vagy hogy egyáltalán éneklek, de nem lehetett olyan rossz, mert a közönség tapsolt. Vissza jött az önbizalmam, és vele együtt, a hallásom is. Nem is volt olyan rossz, sőt felszabadító érzés volt. Hírtelen mindenki ismerte a nevem, és engem is vele együtt.

5.rész

Még 5 nap van hátra:

Dávid szoborcsoport

Most hogy úgy visszagondolok, az a nap vicces és jó volt. Reggel szüleim ébresztettek. Miért is? Ja, már emlékszem! Hiszen ma esküvőre megyünk. Szeretem az esküvőket, főleg akkor, ha én vagyok a koszorúslány. Bár unalmas a szertartás, a lagzi általában elég jó szokott lenni. Hajnal volt még, mert kellett idő elmenni a fodrászhoz… vagy inkább szobrászhoz. A hajam csekély 4 óra alatt készült el. A tükörbe néztem, és már jött volna ki a számon, hogy milyen szép de…

Komolyan mondom a DÁVID SZOBORCSOPORT volt a fejemen ráadásul hajból! Hogyan menjek el így az esküvőre!? Sikítottam egymás után vagy tízet. Ez a fodrász új volt a szakmában (az én vesztemre). Amikor elmondtam neki a kéréseim és utána még pluszba, hogy:

-De szép legyen!

Akkor azt értette, hogy Dávid legyen. Csak hullottak mellettem a hajfixálók és hajlakkok, de ez nem esett le. Mikor már húsz flakonnal elhasznált, (mondjuk kell annyi egy ember felépítéséhez hajból) kiegészítettem a kívánságomat még egy kéréssel: legyen franciás. Akkor meg azt értette, hogy legyen fali kád. Szóval, nem is a Dávid szoborcsoport, hanem a Fali Kádas Dávid van a fejemen. Elmagyarázom: a Dávid szobor fürdik egy fali kádban… Nem lehetett kimosni a sok hajlakk miatt. És mikor azt mondtam neki, hogy ő fizessen nekem azért, hogy a lelkemet és a hajamat is tönkretette, akkor még uborkával is megdobált… Aztán kiderült, hogy a fodrász francia volt, és nem értett egy mukkot sem a nyelven. Kész, nekem végem van. Mostantól ifjabb Fürdős Dávid lesz a nevem, ha valaki meglát. De „szerencsémre” nem valaki, inkább mindenki látott meg. Ugyanis, amikor megérkeztünk az esküvőre, mindenki kinevetett, még a SAJÁT SZÜLEIM is… De legalább nem ifjabb Fali Kádas Dávid lett a nevem, hanem ifjabb Fürdő Kádas Dávid Réka Szoborcsoport. Mindenki velem fényképezkedett, és valami agyalágyult még a híradót is kihívta. Hát ez ciki…

Lett volna, ha igaz lett volna, de nem, szerencsére csak álmodtam.