16.rész

Ha harc, akkor legyen harc!

-Gyere Réka fussunk!-vigyorgott Junyeon-Elkésünk!

-Tudom...és ki miatt?!-nevetett Réka-Nem értem, miért kell ilyenkor munka előtt neked, piros színű gumicukrot keresni, átvilágítva az egész várost, mondván az életed múlik rajta.

-Jól van na …most komolyan, te tudsz élni piros gumicukor nélkül? Mindegy! Úgyis engem szidnak le. Végül is, én nekem kellene lennem a mindig pontos menedzsernek.

Futottak míg az edzőteremhez nem jutottak, ahonnan már hallatszott a személyi edző ordítása.

-Hol vannak már megint ezek?!

-Ugyan uram! Kezdjük már el! Ezek úgyis mindig késnek. Amugy is minek vacakolni betanítani, ezt a lény! Úgyis én nyerek. Ez csak időpocsékolás, nem gondolja? Szóval, akkor kezdi vagy sem?!-mondta gúnyos hangnemben Yunyu kisasszony, akivel már annyira rosszban voltak Rékával, hogy azt úgy lehetne jellemezni: napról-napra rosszabb kapcsolat, aztán egyszer...felrobban a föld.(jaj>.<)

-Rendben kisasszony.-mondta az edző, mint hűséges talpnyaló.

-Itt vagyunk!-mondta Junyeon hirtelen berontva az ajtón, egy óriási mosollyal lefizetve az edzőt. Közben Réka is besietett, rögtön észlelte magán Yunyu megvető pillantását.

-Ááá..itt vagytok. Azt hittem feladtad. De úgy látszik, ez még nem a teljes magalázkodásod ideje. Nagyobb közönség előtt akarod végleg kirugatni magad a hírességek világából? Oké…nevetséges. De fogd fel azzal, hogy később érkezel, nem csak a saját hanem más normális emberek munkáját is hátráltatod.Talán fel kéne adnod. Ne tarts mindenkit vissza a haladással!-Yunyu nagyon gúnyos megjegyzésén Réka csak nevetni tudott a gondolataiban. Ezeket a megjegyzéseket már megszokta, itt léte alatt és sokkal egyszerűbb, ha csak elengedi a füle mellet. Viszont Junyeon sosem engedte el a füle mellet és akkor is, mint mindig, megvédte Rékát:

-Yunyu, miért vagy olyan biztos magadban? Szerintem Réka jobban csinálja, mint te! Ez lehet, hogy csak az én véleményem, de majd meglátjuk. Tudod talán nem kéne túl elbizakodottnak lenned, mert talán a végén a fejedre esel. Szerintem le kéne állnod. Nem te vagy a világ királynője!

Ezek a visszaszólások, mindig valamiért beváltak. Senki sem tudja miért, de ezek után elfordult és nem szólt legalább 2 órán keresztül semmit Yunyu. Hódolatom Junyeon.

Az edzések régen zajlottak már és mivel Yunyunak mégsem lett személyi edzője, ezért muszáj volt megelégednie az enti trénerébe. Réka szerette az edzőt, mert az mindig kitartott mellette és ez jól esett neki. Ugyan mégis, ha elengedte a füle mellet amit Yunyu mondott, néhány szó erősen bele égett a lelkébe, ha ezt nem is mutatta ki. Minden nap találkozott Minhyukkal is az entiben, aki meglepően hangulatváltozós volt. Úgy lehetett volna jellemezni mint néha egy aranyos fiút, néha viszont mint egy sértődékeny lányt. Persze Jeremy is minden nap ott volt, de azért, hogy kaját vigyen. Néha meg csak, hogy szurkoljon mint egy pom-pon lány. (na jó ez elrémisztő példa volt).

-Réka itt a kaja!-hozta Jeremy boldogan, a megszokott időpontját betartva a kaját. Réka gyorsan megköszönte és el is vette volna Jeremytől, de ő hirtelen arrébb rántotta.

-Neeeemm…csak nem hitted, hogy ingyen odaadom. Kérem a bérem. Egy puszit és hogy azt mond mindenki előtt hogy "oppa".-mondta Jeremy teljesen komolyan. Junyeon közben a háttérben röhögött a kényszerhelyzetén Rékának.

-Nem köszi…inkább nem kérem! Elment az étvágyam.-mondta Réka makacsul. Erre Junyeon még jobban röhögött, már szinte sírt. Jeremy elsüllyedt szégyenében, aztán kiordította:

-Ne röhögj…te sem kapsz!!

-Mi!-reagált gyorsan Junyeon felpattanva a földről-Tudod Réka, igazán megfizethető ez az ár és az életem…..akarom mondani az életed múlik rajta.

-Úgy, úgy….-mondta Jeremy.

-Akkor sem kérek !-mondta Réka mosolyogva.

-Miért?!-kiáltott fel Junyeon-Meg akarsz ölni?

Elkezdett Junyeon Jeremy-vel vitatkozni, hogy márpedig neki szüksége van az ételre, mert még fejlődő szervezet és stb…de közben Réka lement az autómatához és mikor visszaért, még mindig veszekedtek a srácok. Igaz már a leves fele a fejükön volt (meg kell hagyni, szép volt a tésztahajuk).Réka lassan elkezdte enni a kaját, amit az imént vett. Már megette a felét, amikor a fiúk abbahagyták a veszekedést (csak azért, mert már úgysem volt miért, mert a leves teljesen kiborult) és odanéztek.

-Az meg ott mi?!-kérdezte Junyeon felháborodva.

-Hát mi lenne, kaja. Nagyon finom!-mondta Réka félig tele szájjal.

-Te végig itt etted ezt, amíg mi veszekedtünk?! T.T-kérdezték és megalázottságukban a falhoz mentek.

-Na jó, Jeremy! Legközelebb csak egy ölelést kérj, ha már annyira muszáj valamit kérned tőle cserébe.-mondta Junyeon.

-Deeeee…Hyung még sem tehetem még ennél is lentebb a mércét. Figyi…már legalább 2 hete eldöntöttem, hogy ő lesz a jövendőbeli menyasszonyom. Tudod így is gáz, hogy még csak meg sem puszil a jövendőbelim. Most komolyan, mi lesz a kibontakozó kapcsolatunkkal?-mondta siránkozva Jeremy.  Réka félbevágta a szavát azzal, hogy odament és a kajáját a fejére ejtette, aztán pedig így kiabált neki:

-Hagyd már ezt a jövendőbelis dolgot!! Milyen kibontakozó kapcsolat? Már 327. -jére mondom el neked, hogy nem vagyok a menyasszonyod!!-.-ˇ -miközben Jeremy nem sikeresen próbálkozott felállni a földről, Réka és Junyeon beszélgettek:

-Szerintem ez még csak a 326. volt!-mondta Junyeon  úgy minthogyha egy teát szürcsölgető Angliai fejedelem lenne.

-Gyááááááá….Nem szeret a feleségem!-mondta Jeremy mikor feltápászkodott végre a földről. De erre, újból lecsapta Réka és megint azt mondta neki: ”nem vagyok a feleséged”.

Na igen nagyjából így nézett ki egy napjuk, de ez csak egy eset volt. Szóval így telt az idő, Jeremy ha mondhatom úgy, egyre idegesítőbb lett, Minhyuk egyre távolodóbb, Junyeon egyre jobb barátja Rékának. Hero megmaradt annak a Heronak, akinek megismertük és egyre jobban tudott magyarul is, elég sok időt töltött a lányokkal és Jo örömére, meg úgy a többiekére is, rengeteg úgynevezett pizsi bulit tartottak. Szóval a csapatka egyre jobban összekovácsolódott. Juditnak lett egy barátja  nagyon aranyosak együtt. Na jó, szinte az a barát már náluk lakott viszont, ahogy meg figyeltem Fanni és Geun suk egyre távolodtak egymástól. Nem úgy értem, hogy szakítottak, csak egyre kevesebbet találkoztak. Elég zavaróvá kezdett válni Yunyu, mert minél jobb lett Réka, annál nagyobb fenyegetésnek érezte őt Yunyu és ki tudja a maffiai kapcsolataival. Persze nem lesz semmi csak olyan beijesztgetés féle.

-De jó! Végre vége az edzésnek.-nevetett fel Réka.-Yunyu, te még maradsz?

-Igen, mert én nem akarok béna lenni és mert nem vagyok lusta.-válaszoltra gorombán.

-Oké bocsi, hogy megkérdeztem.

-Réka, kész vagy? Akkor szólok, hogy Fanni lent vár rád.-mondta Junyeon.

-Oké, akkor megyek le.-mondta Réka és már futott is le, de az ajtóban egy potya társra, Jeremyre akadt.

-Hova mész?-kérdezte Jeremy nevetve.

-Umm…jött Fanni. Elmegyünk biztos abba a múzeumba, amit már úgyís régóta meg akart nézni.

-Akkor várj egy percet, hozom a kabátomat és én is megyek veled, nehogy véletlenül valaki más rá nyomuljon a feleségemre.-mondta Jeremy.

-Neeeemmm…ne gyere ezzel...de most komolyan, ne csináld már ezt! Olyan idegesítő…én nem is vagyok a feleséged. Tudod úgy először aranyos volt, de most már nem az. Mert olyan mintha komolyan gondolnád.

-Komolyan…dehogyis gondoltam úgy.-vakargatta a fejét.-De azért megígéred, hogy nem fogsz senkivel randizni?!-kérdezte félénken

-Nem is akartam!-mondta Réka elnyújtva.-De egyébként is, ne beszéljünk inkább erről a témáról, sietnem kell.-hirtelen menni is akart Réka, de Jeremy megfogta magához rántotta és átölelte, aztán adott neki két puszit az arcára.-Vigyázz magadra. Ha van valami baj, akkor gyorshívó egyesre állítottam be a számomat a telefonodban, hogy tudj hívni.

-Mi?! Te mikor vetted el a telefonomat?!-kérdezte Réka ledöbbenten.

-Tegnap, mikor átmentem Junyeonhoz beszélgetni és te éppen zuhanyoztál, (gondolom, mert a ruháid a földön voltak a szobában)  és akkor bementem átállítottam a telefont végül is bármikor, ha szükség van rám hívhatsz.

-Miiiiii...bementél a szobámba!!? Egyébként….a ruháim nem is hevertek a földön, hanem össze hajtogattam az ágyra.-mondta Réka.

-Nem! Először a földön voltak..amíg zuhanyoztál összehajtogattam neked…tudod érdekes akkor volt, amikor nem tudtam hogy a melltartót, hogy kell összeha…-mondta volna Jeremy, de erre Réka:

-Neeee….te ki se mond! .Jézusommmm!!!-visitotta Réka, aztán jól fejbe kólintotta Jeremyit, ahogy szokta és Jeremy megint a földre kötött ki. Aztán gyorsan lefutott, amíg Jeremy még félájult állapotban volt a földön.

-Gyáááá…gyere fussunk Fanni. Üldöz egy megszállott őrült!!!-mondta Réka, persze ironikusan. De Fanni meg sem mozdult. Nem mondhatnám, hogy jól volt, sőt nagyon rosszul nézett ki. Ezek szerint, nem a múzeumba megyünk.-gondolta magában Réka. De ettől függetlenül, gyorsan kiráncigálta Fannit az épületből és a legközelebbi parknál leültek egy padra. De addigra Fanni már sírt.

-Mi a baj?-Kérdezte Réka aggódóan Fannitól. De Fanni csak sírt tovább. Aztán nagy erőt vett magán és elmesélte:

-Én…én..én és Geun Suk szakítottunk.-mondta  most, még nagyobb sírásra váltva.

-Mi?! Miért?-kérdezte Réka megdöbbenve.

-Csak mert nem tudtunk tovább együtt lenni.

-Nem szeretitek már egymást, vagy miért nem?

-De, nagyon is.

-Hát akkor, mi történt?

-Annyi, hogy neki lesz egy forgatása Amerikában és ez egy nagy lehetőség neki .De, ha elmegy akkor 10 hónapig lesz távol, nekem pedig muszáj itt maradnom. Ha pedig nem megy el, lehet hogy élete legjobb lehetőségét hagyná ki. Én mondtam hogy ebben neki kell döntenie és ő habozás nélkül azt mondta, hogy neki muszáj mennie és hogy akkor majd chatelünk megint, mint régen. De ezt én nem akartam. Nekem az nagyon nehéz lenne úgy. Meg volt a lehetősége, hogy válasszon és igen tudom, hogy rohadt nagy szemétség volt tőlem, hogy erre kellett kényszerítenem, de nem tehettem mást. Erre pedig ugyan úgy azt mondta,:"ha vissza jövök 10 hónap múlva együtt leszünk." De nem várhatok egész életembe rá! Nem akarok egész életemben koreában lakni. Ezért azt mondta, hogy nagyon fáj neki, de akkor szakítanunk kell. És hogy megérdemlek egy olyan barátot, aki mindig ott lesz velem, nem fogja  annyira hívni a kötelessége.  Utána csak annyit mondott: "viszont ha a jövendőbeli barátod, szemétkedik, én megölöm!" Nevetett egyet, aztán még azt is mondta, hogy örökké a legjobbat akarja majd nekem és csak azt, hogy mindig boldog legyek, mert ez csinál boldogságot neki is.

-Jézusom.-dermedt le Réka.- Micsoda szerelem. (bár ő nem tudhatja, hiszen igazából még soha sem volt senkije, akit ennyire szeretett volna.) De aztán folytatta tovább:

-Akkor így lesz a legjobb!

-Hogy?!

-Mondom. Így lesz a legjobb, mielőtt igazán szeretni tudnál, meg kell hogy tapasztald az igazi szenvedést.(cetli)

-Már bocsánat …..most nagyon gonosz vagy. Nem megnyugtatsz, hanem beletörődsz olyan forever alon stílusban. Nem is voltál, még soha szerelmes…legalább is a múltkor ezt mondtad.

-Nem, akkor nem mondtam igazat…..csak  nagyon fáj. Mert én is szerelmes vagyok, azt hiszem.

-Tényleg?

-Igen, de tudod azt a srácot én nem is tudom, nem érdeklem. Olyan hülye volt egyfolytában, most meg már nem olyan velem. Goromba és mindig lekoptat. Nem tudom miért ,csak egyszerűen úgy érzem mintha kitépték volna a szívemet.-mondta Réka. A lányok megölelték egymást, felálltk és visszafelé mentek a stúdióba.

-Akkor ezért viselkedett olyan furán Réka. Szerelmes! Srácok ez most már nem titok, Rékának tetszik a malac.-Mondta Hero, Jonak és Junyeonnak, miközben ott álltak attól a padtól 2 méterre, amin az előbb még Fanni és Réka ült.

-Ugyan. Lehet, hogy másról beszélt! Miért pont a malacról?-kérdezte Jo.

-Ki másról..minden ráillett a malacra, amit Réka mondott.

-Ez igaz.-igazolta Junyeon is.-Ez csak Jeremy lehetett.

A fiúk elkenődtek egy kicsit, aztán sétáltak tovább. E-közben a lányok tartottak visszafelé az enithez és tovább beszélgettek.:

-Most már jobban vagy? Úgy értem, hogy tudod, hogy nem vagy egyedül ebben az érzésben?-kérdezte Réka kíváncsian Fannitól.

-Azt hiszem, igen…most már egy kicsit elgondolkodtam és rájöttem, hogy talán így lesz a legjobb. De mellesleg. Azt megkérdezhetem, ki az a fiú, aki végre elcsavarta a fejedet?-kérdezte Fanni, így egy kicsit már mosolyogva.

-Hátt..tudod, Kang Minhyuk az. Az az aranyos fiú, akivel a múltkor te és én elmentünk moziba. Emlékszel?

-Áááá..igen, emlékszem. Nem is néz ki olyan rosszul. De hogy-hogy ő?

-Hogy-hogy hogy?-kérdezte Réka csodálkozva?

-Hát..tudod én azt hittem Jeremy, a kis szőke, tetszik neked.

-Heheheh.-nevetett Réka, persze nem gonoszan.-Nem….nagyon aranyos, de néha már az idegeimre megy. Lehet, hogy csak azért, mert nagyon erősen érzékelteti, hogy tetszem neki. Ő az első ilyen fiú és ez engem meg szerintem úgy mindenkit a világon elrémiszt, ha valaki így nyomul és én tényleg nagyon bírom, azokban az időszakokban, amikor normálisan viselkedik. De tudod ő mindig csak a legjobb fiú barátom marad, az a kis aranyos, aki mindig nevet. Sajnos semmi több..

-Ááá, értem…igen, nekem is feltűnt. Bár az múltkor tényleg durva volt, mikor kint voltatok a medencében Emesével és Junyeonnal labdáztatok, ő meg bekéreckedett a házba és velem vitatta meg, hogy neked milyen fiúk jönnek be.

-Neeemááárrr…komolyan ezt csinálta.T.T

-Igen.

-Azt a! Na mindegy, majd elmagyarázom neki valamikor az egészet, csak még annak nincs itt az ideje.-mondta Réka. Már visszaértek az entibe és Réka elküldte Fannit, mert még gyakorolni akart valamit. Felment tehát az emeletre, ahol az edzőteremből még mindig gyakorlás hangok hallatszódtak ki. Réka elment a terem mellet, ahol még mindig Yunyu edzett. Na igen, lehet hogy egy gonosz nőszemély, de attól még nagyon kitartóan készül a versenyre, ami egy jó jel vagy bók volt Réka számára, hiszen Yunyu már a vetélytársat látta benne. De úgy döntött, mégsem akar Yun Yuval edzeni, tehát elment az öltözőbe a cuccáért. Amikor kilépett az öltözőből, ami annak a folyosónak volt a másik végén mint az edzőterem, meglátta Minhyukot befelé leskelődni, abba az edzőterembe, ahol Yunyu edzett. Réka hirtelen nagyon szomorú lett és gyorsabban kezdett verni a szíve, mivel érezte, hogy nemsokára a földre zuhan, bement az öltözőbe és ott esett össze a szomorúságtól.

-Miért?-gondolta magában.-Vajon tetszik Minhyuknak a gonosz lány. De miért ő? Hiszen én mindig olyan kedves voltam vele. Ez az én formám, pont az tetszik meg, akinek én soha az életben nem fogok tetszeni.-Végül erőt vett magán és ő is leskelődni kezdett, csak ő Minhyuk után. Kinézett az ajtón és Min még mindig a folyosó túloldalán leskelődött.

-Ki az?-kérdezte valószínüleg Yunyu, sőt biztos, hiszen az ő hangját bárki felismeri, most meg olyan hangosan szólt ki az edzőteremből, hogy még az öltöző ajtajánál is hallotta Réka.Yunyu gyorsan kinyitotta az ajtót, de addigra Minhyuk elbújt mögé (mármint az ajtó másik oldarála ahonnan nyitódik)Yunyu kilépett lendületesen az edzőteremből és hangosan gorombán kezdett el beszélni :

-Nem lehet igaz, hogy mindig megzavarod az edzésemet. Ki vagy te, hogy ezt csináld? Ne leskelődj utánam. Így nem tudok gyakorolni.-aztán kihajtotta az ajtót és még gonoszabb hangnemben még csúnyább fejel szinte üvöltözve szólt a megszeppent Minhyukra:

-Hahó..süket vagy?! Nem akarlak még egyszer itt meglátni!! Megértetted? Vagy hivatom a
biztonságiakat! Fogd fel egy ilyen magamfajta lány, nem kavar és nem érintkezik, olyan utcaiakkal amilyen te vagy!-aztán visszament az edzőterembe és becsapta az ajtót. A megszeppent Min a földre rogyott. Mintha bármelyik percben képes lett volna elsírni magát. Hát ez volt az utolsó és legvilágosabb jel Réka számára is. Igen, Minhyuknak tetszik Yunyu. De Réka küzdött ez ellen. Nem is tudom, mintha egy kicsit hülyén viselkedett volna ebben az időszakban, talán azért, mert ő volt az első szerelme. Féltékeny volt és mindenképpen nem akarta, hogy Min szeresse a gonosz Yunyut. Szóval felállt és odament Minhyukhoz, aki még ott állt lefagyva lehajtott a fejét a talajt bámulva.

-Hát te? Mit keresel itt?-kérdezte Réka mosolyogva, úgy téve mintha nem látott volna semmit.

-Semmit. Csak éppen a cuccomért megyek.

Azért térdelsz itt lefagyva? Na akkor gyere velem, éppen a városba megyek.-mondta Réka kedvesen.

-Nem akarok. Most nem vagyok jó hangulatban…mert..mert, mert nem találom a dugi csokimat.-hazudta Minhyuk. Úgy gondolta Réka, akkor belemegy ő is a játékba.

-Hummm…pedig direkt hoztam neked 3 csokit.

-Olyan finomat.-kérdezte gyorsan reagálva és mosolyogva. Ebből senki se tanuljon, a fiúkhoz nem a csoki útján vezet az út. Csak Min az egyetlenegy elszörnyülködtető példa erre. Tanulság: ha találkozol egy Minhyukkal az utcán, adj neki csokit.

-Óó igen.-mondta Réka nevetve.

-Hát, tudod éppen most szabad lettem egy kis időre.

Bementek hát a városba ahol legalább 100 autógrammot kellet Minhyuknak kiosztani.  De az ő hibája, nem vett kapucnit és szemüveget. Egyébként nagyon jól telt az idő. Min megint visszatért kiskutyus mivoltához és egész végig aranyosan viselkedett.

-Réka!  Mikor kapom már meg a csokit?-kérdezte mint egy kisfiú az anyukáját.

-Nem sokára.

-A pocakom megint korog. Akkor legalább vegyünk csirke combot.-mondta még mindig nyűglődve.

-Ó én szívesen vennék…de sajnos az edzőteremben hagytam a pénztárcám. T.T

-Nem baj!-mondta Minhyuk-Csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy te hívj meg. Igazság szerint, én akartalak meghívni téged. Már egy fél órája, fel is hívtam a kedvenc  svéd asztalos vendéglőmet, amit külön az én kedvemért három terítékesen csinálnak.

-Ohh..lehet egy kérdésem?

-Persze.

-Te hogy tudsz ennyit enni?-nevetett Réka.

-Könnyen, de akkor ma megtanítalak téged is. Addig tömök beléd kaját, ameddig én is birok enni. Igazából az a fontosabb kérdés, hogy te, hogy tudsz ennyi kaja nélkül élni.-nevettek.

A svédasztalos étterembe értek ahol komolyan 3 asztal dugig volt tömve kajával. Na jó, az első percig, aztán már csak egy volt, mert Minhyuk olyan gyorsan felfalta. -.- De nem baj.

-Gyere Réka, itt még van rizs panda.*-* -mondta boldogan Min.

-Nem tudok, kidurranok. Ha felállok biztosan nem élem túl!-nyöszögött Réka.

-Dehogynem..de tudod mit, akkor majd idehozom neked…nyisd ki a szád!!

-Nemm tudom megenni.

-De!! Sikerülni fog látod, majd én megetetlek.

És no lám, tényleg sikerült végül is megennie, azt a tál kaját még, de aztán ennyi volt. Min hordozhatta egész este a hátán a lányt. Nem, egyébként csak addig hordozta, ameddig át nem értek a karaoki bárba, ahol külön szobát kaptak, hogy karaokizzanak. Igen, ez is Min ötlete volt. Csoda, hogy a sok kaja után, ő még mindig tudott énekelni. Elénekeltek 5-6 dalt, amikor már olyan jól érezték magukat, hogy azt nem szívesen felejti el bárki is. De a következő dal, egy nagyon vicces dal volt és Min úgy döntött, hogy a dal hevében feláll és már nem is énekeltek, hanem megtáncoltatta Rékát. Nagyon aranyos volt. A dal végére viszont

csak leültek a fotelre egymás mellé. Összeért a kezük és Min megfogta Réka kezét, aztán hirtelen elpirult és el is engedte. Már a svédasztal előtt felfalta az összes csokit is, és úgy volt, addig maradnak a karaoki bárban, amíg el nem kezd feljönni a nap, hogy csokiért cserébe megnézzék együtt a napfelkeltét. De Minhyuk gyorsan felvette a kabátját és azt
mondta:

-Ne…nekem mennem kell.-elég gyorsan és zavartan mondta ezt, mintha nem lett volna biztos, mit is tesz.

-De miért? Még megígérted, hogy ha adok csokit, megnézzük a napfelkeltét. Annyira meg akartam

nézni veled.

-Velem, miért velem?! Menny el inkább Jeremyvel. Én most megyek.

-De hova és miért?

Csak mert mennem kell és azt hiszem haza.

-De várj akkor megyek én is veled.-mondta Réka-Legalább addig is együtt leszünk.-és elpirult.

-Nem, most nem. Bocsi …most tényleg mennem kell. De tudod mit, küldj egy sms-t, ha hazaértél, nehogy legyen valami baj.

-Hát, akkor szia.-mondta szomorúan Réka, és úgy mint legelősször meg akarta ölelni Minhyukot, de ő már annyira sietett, hogy nem tudta. Tehát Réka lassan hajnalban, egyedül elkezdett ballagni. Az utcák világosak a nagy esti Seoul már csak ilyen. De egyébként a karaoki bártól, majdnem egy órára volt  Clap Street. Ballagott tehát egyedül, amikor egy olyan utcába nem ért, ahol nem volt csak egyetlen egy lámpa és az is csak pislákolt. Tehát néha világos volt néha pedig sötét, végig a hosszú utcán. Ez elég rémisztő volt, főleg mert az egyik oldalán volt egy elég sűrűn beültetett fás park is. De Réka nem vette észre, nem arra koncentrál, csak arra, ami a fejében és szívében egyre csak kavargott és kavargott. Hátulról közeledett egy elég hátborzongató alak, aki egy pillantás alatt elkapta Réka kezét. Elhurcolta egy furgonba, ahol három kigyúrt fickó ült még rajtuk kívül. Olyan gyorsan történt minden, hogy Réka szinte még fel sem tudta fogni, de mire felfogta, befogták a száját.

-Ne szólaljon meg. Nem esik bántódása……egyenlőre.

-Kik maguk?-kérdezte Réka kétségbeesetten.

-Az nem számít. Csak tegye azt, amit mondunk és akkor nem esik bántódása,-mondta a nagydarab ember a kabátzsebében lévő pisztolyra mutatva. Réka azt hitte, hogy most jött el neki a vég, de folytatta tovább az ember.:

-Ismeri Yunyu kisasszonyt? Tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ő győzzön a versenyen. Ha nem, bajok lesznek. Ne tegye feltűnően és ne mondja meg senkinek, hogy felkerestük, mert megfigyeljük. Ne feledje, ha hagyja nyerni a kisasszonyt, nem esik semmi bántódása.

-aztán kinyitották az ajtót és szinte kidobták Rékát a kocsiból. Réka nem akart megszólalni előttük de úgy gondolta:

-Már pedig, akkor sem hagyom csak úgy nyerni!! Ha harc, akkor legyen harc!!-aztán tovább ment hazafelé, de most már gyorsan, mert ez azért nagyon nagy sokk volt neki és nagyon félt is. De hajtotta a Yunyu iránti haragja. Amikor hazaért, küldött egy sms-t Minhyuknak, hogy ne aggódjon, de ami az úton hazafelé történt vele, nem mondta el senkinek. Nem is mondhatta, egyrészt félt, mi van ha be van poloskázva, másrészt ezt egyszerűen nem is tudta volna elmondani senkinek, szóval jobbnak tartotta, ha inkább magában tartja. Előre ki is tervelte, hogyha valaki megkérdezi, majd mondja, hogy ez egy rossz nap volt. De nem mert aludni, mikor felért a szobájába, ezért halkan kiment a szobájából és benyitott Junyeonhoz, aki békésen aludt. Úgy döntött, hogy be fekszik mellé, mert ott nagyobb biztonságban érezte magát, mindig is. Mikor befeküdt Junyeon felébredt.

-Réka…te vagy az?-kérdezte álmosan.

-Igen. -mondta Réka szomorúan.

-Mi történt?-kérdezte aggódóan.

-Semmi….-válaszolt már sírva Réka. Hát Junyeon elkönyvelte úgy, mint szerelmi bánatot Jeremy miatt, úgyhogy nem is kérdezősködött tovább, egyszerűen megölelte, aztán csitítgatta még egy kicsit, végül sikerült mindkettőjüknek elaludniuk. Fárasztó hosszú nap után is, mindig lehet számítani Junyeonra, meg persze a lányokra is, de most a gonosz emberek után, Réka nagyobb biztonságban érezte magát, egy erős fiú mellet. Hosszú nap, hosszú történésekkel. Semmi baj, majd csak megoldódik egyszer minden.