Még 5 nap van hátra:
Dávid szoborcsoport
Most hogy úgy visszagondolok, az a nap vicces és jó volt.
Reggel szüleim ébresztettek. Miért is? Ja, már emlékszem! Hiszen ma esküvőre
megyünk. Szeretem az esküvőket, főleg akkor, ha én vagyok a koszorúslány. Bár
unalmas a szertartás, a lagzi általában elég jó szokott lenni. Hajnal volt még,
mert kellett idő elmenni a fodrászhoz… vagy inkább szobrászhoz. A hajam csekély
4 óra alatt készült el. A tükörbe néztem, és már jött volna ki a számon, hogy
milyen szép de…
Komolyan mondom a DÁVID SZOBORCSOPORT volt a fejemen
ráadásul hajból! Hogyan menjek el így az esküvőre!? Sikítottam egymás után vagy
tízet. Ez a fodrász új volt a szakmában (az én vesztemre). Amikor elmondtam
neki a kéréseim és utána még pluszba, hogy:
-De szép legyen!
Akkor azt értette, hogy Dávid legyen. Csak hullottak
mellettem a hajfixálók és hajlakkok, de ez nem esett le. Mikor már húsz
flakonnal elhasznált, (mondjuk kell annyi egy ember felépítéséhez hajból)
kiegészítettem a kívánságomat még egy kéréssel: legyen franciás. Akkor meg azt
értette, hogy legyen fali kád. Szóval, nem is a Dávid szoborcsoport, hanem a
Fali Kádas Dávid van a fejemen. Elmagyarázom: a Dávid szobor fürdik egy fali
kádban… Nem lehetett kimosni a sok hajlakk miatt. És mikor azt mondtam neki,
hogy ő fizessen nekem azért, hogy a lelkemet és a hajamat is tönkretette, akkor
még uborkával is megdobált… Aztán kiderült, hogy a fodrász francia volt, és nem
értett egy mukkot sem a nyelven. Kész, nekem végem van. Mostantól ifjabb Fürdős
Dávid lesz a nevem, ha valaki meglát. De „szerencsémre” nem valaki, inkább
mindenki látott meg. Ugyanis, amikor megérkeztünk az esküvőre, mindenki
kinevetett, még a SAJÁT SZÜLEIM is… De legalább nem ifjabb Fali Kádas Dávid
lett a nevem, hanem ifjabb Fürdő Kádas Dávid Réka Szoborcsoport. Mindenki velem
fényképezkedett, és valami agyalágyult még a híradót is kihívta. Hát ez ciki…
Lett volna, ha igaz lett volna, de
nem, szerencsére csak álmodtam.