6.rész

Kedd:

Most már tényleg csak 5 nap:

Ma este a lányokkal elmegyünk egy kicsit bulizni, mert rábeszéltek. Reggel tudod mit láttam a tv-ben? : ”Angyal Lilla, a lány aki, magyar, csak Koreában él, és híres lett. Ez a hét szenzációja”. De vissza térve a diszkóra, karaoke est lesz, és a lányok szeretnének énekelni. A hold már leereszkedett, de a lányok még nem hívtak. Biztos elfelejtettek. De sebaj, én addig egy vicces műsort néztem. Miután ennek vége lett, hívtak a lányok, hogy menjek, mert már várnak. Felöltöztem, de most valami szebbet akartam felvenni. Egy  fekete ruhát húztam magamra egy magas sarkúval és a jól megszokott kis fekete táskámmal.

Most már készen vagyok, indulhatok. Megérkeztem a diszkóhoz, kívülről nem látszott valami tiszta helynek, de belül egész szép volt. Amikor bementünk mindenki elhallgatott, de nem azért, mert mi bementünk, hanem azért, mert éppen énekest választottak a kövi dal énekléséhez. Úgy működött ez a dolog, hogy a reflektorfény választott, és akire rá világított, annak muszáj volt énekelni. Úgy vannak vele a tulajok, ha ez valakinek nem tetszik ne is mennyen el. Megbújtam ezért a velem egyidős, de magasabb fiatalok mögött. Jól telt az egész éjszaka. Hajnalban aztán elindultam. Már megörültem, hogy nem kellett mindenki előtt énekelnem, de sajnos túlságosan is előre. Éppen kiléptem volna az ajtón, amikor mindenki felém fordult azért mer, rám világított a fény. Én egy örökös préda vagyok. Ez az este is bizonyítja. De hát nem volt mit tenni. Elindultam a színpad felé, de csak vánszorogva, lassan. Azt hittem, ha lassan megyek megunják a várást és valaki mást választanak helyettem. De ők kivárták amíg, feldöcögtem a színpadra. Már indították is a számot, mikor hírtelen egy fiú is feljött mellém a színpadra. Miért? Azért, mert egy duettet kellett énekelnünk. Ez a rémálmom. Sajnos már nincs menekvés. A fiú kezd szerencsére, nem én. Úgy remegtem mint a tenger vihar közben. Végül rám jutott a sor. Nem éreztem, nem hallottam amit éneklek, vagy hogy egyáltalán éneklek, de nem lehetett olyan rossz, mert a közönség tapsolt. Vissza jött az önbizalmam, és vele együtt, a hallásom is. Nem is volt olyan rossz, sőt felszabadító érzés volt. Hírtelen mindenki ismerte a nevem, és engem is vele együtt.