11.rész

„Korog a pocim”

-Kelj fel Réka!-mondta Judit.

-Várj anya! Csak még tíz percet kérlek!

-Szóval én úgy nézek ki, mint az anyukád!! Köszi!!!-közben mozgatta a fejét ide oda.

-Mi?-kérdezte Réka szeme dörzsölgetése közben  és csodálkozott, hogy a lányok már mind fent vannak.
-Mit kerestek ti nálam, nem emlékezek, hogy itt aludtatok volna nálunk….-közben pedig elgondolta az esetet, azaz azt, hogy a lányok késő este mikor ő már aludt benindzsáztak az ablakon, csak hogy szerény személyét láthassák aludni, de hirtelen eszébe jutott minden. Ráeszmélt gyorsan a dolgokra.
-Jaj, köszönöm hogy felkeltettetek!-mondta Réka hálásan kipattanva az ágyból miközben Judit ezt válaszolta:
-Van mit!!(általában ezt szokta mondani)

-Egyébként, hogyhogy ti fent vagytok ilyen korai, hajnali…..1 korrrrrrr…….!!!!Jézusom el fogok késni!! Hogyan aludhattam át a hajnalt és a reggelt sőtt még az ebédet, is korog a pocim.
-Akkor most mész a meghallgatásra?-kérdezték a lányok.
-Igen, most de sajnos nem tudom az entertainment nevét.
-Képzeld! Mi is megyünk mindannyian találtunk valamit.-mondta Fanni lelkesen.

-Igen, tudod Réka én csak azért jöttem ide a ferdeszeműekhez, mert nekem pont jól jön, hogy van itt egy világhírű fotós képző, és még nem is akartam egyedül átunatkozni a nyarat, mert ti mindnyájan eljöttök ide…..mondjuk ez nem következhetett volna be, mert rengeteg barátom van. Csak megsajnáltalak titeket, hogy szegények 1 hónapon keresztül unatkozni fogtok nélkülem, mert azért mindenki tudja, hogy én vagyok a hangulatteremtő….meg is köszönhetnétek nekem, hogy itt vagyok veletek :D

-Ekkora monológot…..és még engem nevezünk egomanónak….-mondta Fanni műköhécselés közben.
Erre mindenki nevetett de ha belegondolunk ez most tényleg úgy alakult, ha ezt Judit nem mondja, akkor nem is nevettek volna ekkorát, de nagyjából a hangulatot megosztva szokták alakitani a lányok.
-Nah, remélem mindenkit felvesznek oda, ahova akar menni dolgozni esetleg tanulni. Egy kalappal!!-és már ment is Réka, mert Judit monológja közben fel tudott öltözni. Hívott egy taxit és a leírta a címet oda adta neki. Megérkezett az épülethez, ami még mindig olyan magas volt hogy az megrémítő. Egy nagy levegő vétel után pedig bement.

-Jó napot kisasszony.-köszönt neki előre Myung Suk

-Jó napot kívánok!-köszönt Réka is egy meghajlással együtesítve.-A meghallgatásra jöttem.

-Rendben mondja kérem a nevét!
-Angyal Réka. A recepciós bácsi hasonlított Réka volt angoltanárához, férfiban tiszta hasonmása volt–ne lehet igaz már ide is követ….-gondolta magában közben egy lépést hátrált.
-Jaj!! Réka kisasszony, már vártuk!-azzal minden munkát és a többi várakozót, ott hagyva kezdte volna elkisérni Rékát a helyre ahol a meghallgatás volt, de hirtelen egy kedves lány hang szólt neki:

-De uram…elnézést  Sang Yun Yu vagyok! Nem tudná megmondani, hogy hol van a meghallgatás?
-Jaj, kisasszony bocsájtson meg nekem! Kérem ön is jöjjön velem.
Volt még ott sok más lány is, mind mondta a nevét, de velük már nem foglalkozott másokat küldött oda foglalkozni velük.

-Szia Yun Yu vagyok.-mondta Rékának a lány kedvesen.
-Én Réka vagyok.
-Te koreai vagy?-kérdezte egy kicsit költőien mert bárki ránézet az egyből látta hogy nem koreai

-Nem.
-De buta vagyok! Hát persze, hogy nem vagy. Csak meglepődtem, hogy tudsz így folyékonyan beszélni. Én apucival minden évben Francia országba megyek nyaralni, és eldöntöttem, hogy egyszer ki is költözök oda, annyira gyönyörű ráadásul, sok ott a helyes pasi is. Te is Európában laksz?

-Igen, ott.
-De jó neked! Uram hallja!? A kisasszony európai. Biztos nagy esélye van, hogy ő kerül be, mert biztosra veszem, hogy a kisasszony hangja olyan szép, mint amilyen ő maga.
-Bizonyára kisasszony.-mondta Myung Suk.

-ÁÁÁ, nem olyan nagy szám.-mondta Réka mosolyogva.-kisasszony biztosra vészem hogy ön fog nyerni, mert annyira bűbájos.
-Áááá.-kuncogott a lány-nem veszem olyan biztosra és kérlek szólíts a nevemen!
-De örülök eddig nem volt még barátom lehetnénk azok örülök, hogy nem a versenytársat látjuk egymásben! Hüüümmm, te Réka! Itt fogsz lakni úgy értem örökké?

-nem, de úgy hallottam az egyik barátomtól, hogy ez egy egy hónapos képzés ezért csak nagyon profikat vésznek fel így viszont nem biztos hogy bekerülök.

De ebben a percben megérkeztek Yun Yu nem volt ideges, csak mosolygott és azt kérdezte:

-Be menjek én előbb ha már úgyis mi vagyunk az elsők?

-Biztos vagy benne?

-Persze, nekem nem ez az első. Köszönjük mind ketten Rékával, hogy elkisért minket idáig uram!

-Szívesen kisasszonyok sok szerencsét!Fighting!
Kihalladszódtak a dallamok, amiket a szokatlanul közvetlen, de ugyanakkor kedves lány énekelt. Megrémitette Rékát, de ugyanakkor örült is új barátja sikerének. Most viszont ő következik.
-Ügyes voltál Yun Yu!
-Köszönöm, de most szerintem valami lassút énekelj, mert ezek a beválogató zsűrik, azt jobban szeretik, mert hogy abban sok az érzelem…éppen az előbb szidtak le, hogy miért nem lassút énekeltem…hüühh.
Belépett Réka a terembe. Szemébe világított a fény és megrémült. Mintha a végítélet órája előtt állna.

-Miss. Réka?
-Igen, igen én vagyok az!

E közben:

-Sikítás. Ezrek milliói nézik az Ftisland koncertjét, és te is megnézheted az ismétlését, csak itt az MTV Koreában! Ne feledd holnap este 7:00.-üvöltött a tv úgy hogy az egész enti beleremegett.Jeremy ült a tv szobában ahol szoktak pihenni és nézte a tv-t mert szabadideje volt.Vagyis inkább úgy modom meglógott az edzésrő és a próbáról Közben csak a dugikajáját eszegette ami nagyon izeltt neki amikor belépett a szobába YongHwa aki most szintén tvzni szeretett volna.Bent ült félóráig és nézte Jeremyvel együtt a show-t amiben az ftisland szerepelt.Csak nézte Jeremy reakcióit amikor valami vicceset csinált vagy viccet modott a showban és most is mint egy egoista szintiszta hangos röhögésbe kezdett.Megunta egy idő után és megszólalt:
-Jeremy, Jeremy!! Kapcsold már át a Tv-t!!
-Várj egy kicsit Hyung! Had bátorodjak már egy kicsit! Úgy örülök, hogy a bandámról beszélnek a tv-ben. Te meg nem hagyod, mert féltékeny vagy!-kapta be a szájáb szokatlan módon a kajáját miközben grimaszolt egyet..Közben még mindig bámulta a tvben a cselekményeket.
-Várj csak! Majom mindjárt adok neked egy olyan barackot, hogy az csak na.-mondta Yong Hwa, mint egy őrült, aztán elkezdte üldözni Jeremy-t.

-Nem kapsz el. Gyors vagyok!-ugrott át a kanapéról az asztalra.

-ÁÁÁÁ, most megleszel.
-Beeee, féltékeny vagy rám.

-De ha átkapcsolhatnék végre az MBC-re, akkor végre megnézhetném a műsort, amiben 1 évvel ezelőtt szerepeltem. Megszámoltam és ez a 20. ismétlése, de miattad még egyszer sem tudtam megnézni, mert mindig akkor adják le, amikor pont bent vagy te is az entertainmentben és olyankor a kicsi Jeremy tévézési ideje van a pihenő szobában, azaz itt az egyetlen helyen, ahol tévézni lehet. De te egy sörhas vagy Jeremy, sose engeded meg, hogy megnézzem.

-De Hyung!! Ha olyan híres a bandád, nem tehetsz mást! Meg kell nézned, hogy melyik szögből mutasd legközelebb az arcodat a tévében, hogy a legjobban nézz ki. Például az enyém balról 45,22 fokos szögből a legjobb és jobbról 79,46 fokból…….Látod Hyung én is egy szörnyű áldozat vagyok, és ezért, te mindig cikizel hogy egy sörhas vagyok.

-Jaj,Na látod Jeremy, te már tudod honnan mutat a legjobban az arcod. Nem adod át a távirányítót, hogy akkor esetleg én is megtudjam állapítani, hogy az enyém honnan a legjobb.-Kérdezte Yong Hwa lenézően.
-Na jólbvan! De te sose adod oda nekem.-gyerek sértődöttséggel mondta, és énekelt utána egy gúnyos dalt:

A CnBlue rosszabb mint az FTislant !Je,je,je…
Még az SS501 is jobb nála.De,De,De,De…

-Elkaplak Jeremy!!-és ismét egy üldözés alakult ki.

-Ki emlegette itt az ss501-et?-kérdezte Seoung Jo, mikor belépett a szobába.

-Jo! Yong Hwa Hyung sértegette az ss501-et!-kuncogott magában Jeremy.

-Ezek szerint te voltál!!-mondta Jo-Gyere csak ide Jeremy elkaplak!!
Elkezdték mindketten üldözni Jeremyt, de leálltak egy szobánál és nagyot nevettek Yong Hwa és Jo.

-Menjünk tévézni most, hogy leráztuk a Malacot! Tudom hova rejtette el a póttávirányitót.-mondta Jo.

Jeremy futott. Nem vette észre, hogy már nem üldözik, de valamiért élvezte ezt a fogócskát a fiúkkal mindig erre ment ki a játék, és mindig az volt rá a válasza „Mert olyan vicces, mikor üldöznek, de nem tudnak elkapni, olyan mintha egy szuperhős lennék” Amikor hátranézett, már nem volt mögött senki, erre sekélyes hangon felkiáltott:

-De FIÚÚÚKK….!!!!!.......Ez nem ér!!
Lebigyeztette alsó ajkát és trappolva ment tovább. Pont eszébe jutott, hogy vajon hányóra lehet. Meglátta az órát a falon, ami pontosan 2 órát mutatott.

-Ha már úgyis ennyi az idő, akkor megnézem a válogatást. És ezek szerint Réka is most van itt. Hurrá-csapta össze a levegőben a lábát.
Elugrándozott az ajtóig, ami mögött pont valami ismerős hang énekelt. Berontott nagy lendülettel és tényleg ismerős hang énekelt, mert Réka volt az. Valami unalmas dalt énekelt, ami mellesleg nagyon lassú is volt. Egyszóval nem éppen idevaló, hiszen úgy volt kitűzve ez a meghallgatás, hogy valami életteli énekest keresnek, aki mindig boldog, és mókás, hát ez pedig nem az volt. Jeremy látta, hogy ez ráadásul nem is kedvére való, hogy ilyet énekelt, Rékának sem és a zsűriknek sem. Segítenie kellett, úgy érezte. Hírtelen Jeremy elkezdte énekelni a tegnapi dalt jelezve Rékának, hogy inkább ezt énekelje.
Erre Réka mosolygott egyet és elkezdte, azt énekelni, ugyan olyan viccesen, ahogy azt tegnap Jeremy-vel csinálta. A bírák majd kiestek a székből.

-Ez a hang kell ide.-mondták-Felvettük kisasszony! Holnap után kezdhet.

Nem kellett egy perc sem, Jeremy odafutott Rékához és azt mondta, hogy jó volt és hogy csapjon bele a kezébe, de ezek után rögtön magával ráncigálta.

-Hova megyünk Jeremy?-kérdezte Réka.

-Hát dizsizni! Tudod! Megünnepeljük, hogy felvettek.

-Jó, menjünk, de csak azért, mert te segítettél. Amúgy, miért volt rossz az a szám, amit énekeltem?
-Hát tudod.... ki volt írva, hogy most csak gyors számokat lehet énekelni, mert valami életteli embert keresnek, de én azt hittem, hogy te magadtól is azt énekelnél, ezért nem mondtam és…..lehet hogy egy kicsit ki is ment a fejemből. De most már mindegy, mert felvettek!
-megérkeztünk.-mondta Jeremy, amikor a szomszédos épület elé értek.-Ez a kedvenc „mulató” helyem.
És egyébként tényleg jó hely volt, jók voltak a zenék és a hangulat is. Igaza volt, most az egyszer Jeremy-nek.

-Ideje mennem.-mondta Réka.

-Muszáj?-kérdezte Jeremy.
-Igen! Már hajnal van.
-Akkor hazakísérlek.
-Nem kell! Hívok taxit meg egyébként is, messze van.
-Jó, de várj még egy percet. Megadom a telefonszámomat.
-Jó, csak előszedem a telefonomat…….HOL VAN A TELEFONOM?!-kérdezte Réka ijedten, aztán belegondolt, hogy már tegnap óta nem látta, mert nem érdekelte. senkit ne kellett hívnia itt.
-Nincs meg a telefonom, biztos otthon hagytam és nincs nálam papír vagy toll sem.-mondta Réka szomorúan.

-Nembaj.Valaki tud adni egy tollat?-erre legalább 30 toll volt a láthatáron Jeremy elvett egyet és mondta Rékának büszkén:
-Nyújtsd a karodat.-erre rápingált egy telefonszámot, de még mellé rajzolt is.
-Mi ez a végén?-kérdezte Réka nevetve.

-Hát az aláírásom.

-Olyan mintha valami sztár írta volna alá…hehehe
-Igen, igen.-vakargatta a fejét Jeremy, aztán hirtelen mosolygós arcra váltott.-tudod mások ölnének ezért.-Akkor hívj, ha valami baj van, vagy ha csak unatkoznál én segítek a problémádon.

-Ok.Szia-integetett Réka.
Jeremy is elköszönt és sokáig, még integettek egymásnak.

-Hol járhatok. Gondolkodott Réka.-Ez vajon még az Seoul?
Akkor hirtelen megállt mert ezt hallotta:
-Jajjjj, Istenem!! Miért vagy ilyen gonosz velem! KOROG A POCIIIIIM. Éhes vagyok, enni akarok!!-mondta egy nyűglődő, de ugyanakkor aranyos kisfiús hang.

Réka körbenézett. Jobbra, balra, előre, hátra, de sehol senki. Még utolsó lehetőség képen felnézett és csodák csodájára egy láb lógott le a 2 méteres sövényről. Pedig azon az emberen nem szegényes ruhák voltak, hogy éhezett volna sőt mitöbb, elég drága cuccai voltak. Réka vette a bátorságot és felmászott a sövényre. Abban a pillanatban meglátta a fiú fejét, amikor felért a sövényre hanyatt volt fekve rajta  és nagyon aranyosan nézett ki. Réka szívét melegség töltötte el hírtelen, de amint elhelyezkedett a sövény tetején a fiú feltápászkodott. Nagyon helyes volt. Réka elpirult. Barna vasalt haja volt gesztenyebarna szeme úgy nézett ki mint Jeremy szőkében, de mégis más volt. Réka elveszett tekintetében és kb egy perc múlva a fiú megszólalt:
-öööööömm, Hello! My name is Kang Min Hyuk.-nyújtotta a kezét Rékának 180 fokos mosolyal. Erre Réka elolvadt és egy kis csúszással válaszolt:
-Szia, én Réka vagyok….

-jaj, de jó hogy tudsz koreaiul, mert ennél kiapadt az angol szókincs készletem és a nyelvtudásom is.-mondta Minhyuk aranyosan.
-Te honnan tudsz a nyelven?!-kérdezte Minhyuk egy kis kiadós válrázogatás közepette.-Biztos egy beépitett ügynök vagy és az a küldetésed, hogy ellenem kémkedj a Nasa-nak (tulajdonképpen ez egy Rékához méltó reakció volt.)
-Nem, csak megtanultam…….vagy talán mégis kettős ügynök vagyok, ezt már a te képzeletedre bízom.-nevetett Réka egyet.
-Tudtam, tudtam. Most lelepleztelek, de mond is meg az ügynökségnek, hogy én Kang Min Hyuk Junius 8.-án pontban hajnali 2-kor lelepleztem, az egyik legerősebben kiképzett titkosügynöküket és ez mindet az én telepatikus észjárásommal és gondolatolvasásommal tettem. Most már biztosan tudni fogják, hogy kivel van dolguk.-aztán nevetett egyet.

-Miért vagy éhes egyébként?-kérdezte Réka.
-Csak képzeld el ezt a ragyogó hajnalt, kaja nélkül. Majd belehasad a szívem, ha belegondolok, hogy már kerek egy órája nem ettem semmit, még egy csokit sem. Ez olyan szomorú!! A pocakom egyre csak azt kérdezi, miért vagyok ilyen éhés.-közben mindehez bociszemeket vágott.
-Akkor te jó sokat eszel mindig?

-Nem is most például egy órában csak egyszer ehetek. Diétán vagyok, mert az emberek azt mondják, hogy a sok kaja és csoki miatt hiperaktív vagyok. Ez nem is igaz.
Réka megsajnálta a boci szemű fiút és oda adta neki a csokit, amit még Magyarországról hozott. (Tudjátok egy jó kis balatonszelet ilyen helyzetekre. Nyam,nyam)
-Mi ez valami csokiiiiiii-kérdezte lelkesen Minhyuk miközben már ki is kapta a csokit Réka kezéből.
-Igen ez az én kedvenc csokim, de most neked adom.-mondta Réka elszántan.

-Köszönöm, köszönöm ,köszönöm!!!!-vágta rögtön rá a cuki srác miközben erősen megölelte Rékát. Aztán felnyújtotta a csokit, mintha az égnek akarná megmutatni közben elszánt tekintettel azt mondta:
-Beeee…..látod ég tudtam, hogy nem akarod hogy éhen haljak ezért külted ezt a kedves lányt, hogy adjon nekem enni !!
Ezek után jó nagyot beleharapott a csokiba és lepattant a sövényről.
-Unni…te nem jössz?
-Én…. nekem már régen haza kellett volna mennem.
-Ugyan ugyan…..itt hagynál egyedül miután olyan kedvesen csokit is adtál nekem. Tudod mit viszonoznom kell! Ez a küldetésem. Mióta vagy itt koreában?
-Csak tegnap előtt jöttem.
-Akkor megmutatom mik a kedvenc helyeim…és hogy hol lehet jól kajálni. Meglátod milyen jól fogunk szórakozni egész este.-mondta ugyanazzal az ellenállhatatlan kutyusszemekkel, amiket azelőtt már alkalmazott egyszer. És meg kell hogy mondjam jól csinálta, mert Réka rögtön beleegyezett.Este kettő volt, mikor egy lány és egy fiú találkozott.- meglehet egy kicsit szokatlanul, de ez igazán nem számít semmi. A lány nagyon megkedvelte a fiút sőt azt is mondhatjuk szerelem volt első pillantásra. Látszatra a fiú nagyon aranyos volt, de ő még csak egy ismeretlen a lánynak, mégis ezt is félretéve a lány a fiúvaltartott, hogy szerezzen egy barátot. Hosszasan mentek az utcákon Minhyuk és Réka. Jártak mindenfelé és már lassan hajnali 4 körül járt az idő. Minhyuk szinte mindent elmésélt magáról, de nem Réka kérdezte tőle csak úgy folytak simán belőle a szavak és persze ki ne hallgatta volna végig, egy aranyos fiú monológját? Sétáltak, sétáltak tovább és úgy látszott nagyon sok közös van bennük ugyanolyan hülyéségeket szeretnek mind ketten, szeretnek enni és igen az is benne van, hogy még az érdeklődési körük is hasonló volt.

-Unni! Megérkeztünk. Hosszú volt a séta belátom, de megérkeztünk és ennél nincs is jobb.
Egy gyönyörű tengerparton álltak ami a város szélén volt, szinte rögtön a nagy felhőkarcolók mellett.
-Ha ne tudok aludni este mindig ide jövök és aztán, persze ezért nem is fogok aludni este, de legalább megnyugszik a lelkem (és a pocim-súgta)és megnézhetem a napfelkeltét.
-Nagyon szép itt.-mondta Réka ámulva.

-Hahahaha.-nevetett a fiú.
-Mai az?
-Semmi csak én is ugyanilyen fejet vághattam, mikor először ide jöttem. Akkor leülünk?

-Oké
Leültek a homokos tengerpartra és onnan csodálták tovább a napfelkeltét. Réka úgy érezte, egy nagyon jó barátra lelt és ezért nagyon örült. Csendésen ültek csak néha szólt néhány szót Minhyuk, aztán egy kicsit közelebb ült és átkarolta Rékát. De csak úgy mint ahogy egy barátot szokás.

-Látod ezt kapod a csokiért és mostantól mindig így lesz, ha adni akarsz nekem csokit, akkor mindig majd megnézhetjük a naplementét. Nem mintha célozgatnék! Megedjeztünk? Csokiért napfelkelte. De csak ezért a fajta csokiért! Mert ez nagyon finom.-mondta.
-Jó. Tudod min gondolkodtam egészen eddig!?
-Nem. Mondel, mondel kérleeeekkkk…!!
-Arról, hogy hogyan lehetne téged becézni, de rájöttem moooost..

-Miaz miaz ez olyan izgi.!!

-Csokifaló kiskutya…
-Naaaaa….én nem is vagyok kiskutya-mondta ezt a kiskutyaszemeivel, úgyhogy eléggé értelmés volt.-Megállj elkaplak!! –és elkezdte kergetni Rékát őrülten.
Úgy futkároztak mint két kisgyerek és mivel addigra már teljésen kivilágosodott, mindenki megbámulta őket.
-Nekem mennem kell szia Réka.
-Jó szia.-mondta Réka integetve nagy mosollyal, de mire feleszmélt, hogy fogalma sincs, hogy hol van (már megint T.T) addigra Minhyuk már elment. Reggel 6 óra volt már akkor és Réka megint eltévedt, de most valahogyan hazatalált. Szerencse, hogy egy ember pont tudta hogy hol van az az utca ahol lakik a lányokkal, akik már biztos, hogy szívinfarktust kaptak. Réka felment a lépcsőn, aztán bement a szobába, ahol a lányok még aludtak és végre ő is aludni tudott menni.