9.rész

A repülő út

Végre eljött várva várt nap. Reggel 6 óra volt. Az egész házban az ébresztő óra csengése hallatszott. Réka most az egyszer magától és villámgyorsan felkelt. Csekély tíz perc alatt összekapta magát és most az egyszer ő maga is csinosnak érezte magát. Pedig egyébként csak hét órakor jönnek érte ő előbb el akart készülni, mert még mindenkitől el akart búcsúzni és megnézni mindent eltett-e. 

-Hát végre eljött a nap.–gondolta magában. A nap, amelyre egész héten várt. És ezt a napot semmi sem teheti tönkre.

-Itt vannak, mondta hangosan anyukája Rékának, amikor megérkeztek érte Emeséjék.

Ekkor Réka oda ballagott szüleihez és szomorú búcsút vettek. Szomorúnak tettette magát pedig legbelül majd kiugrott a bőréből. Kint vártak a lányok és persze Emese apuja mert a lányoknak még csak ideiglenes jogsijuk van. Fanni nagyon szép volt. Gyönyörű virágos ruhában volt. Emese is szintén nagyon szép volt. Be volt göndörítve a haja, és egy olyan ruha volt rajta, amit ő maga tervezett. Judit is hasonlóképpen gyönyörű volt, bár ő sose hord szoknyát.:(

Gyorsan telt az út és szinte egy szempillantás alatt odaértek a repülő térre. A lányok gyorsan kipattantak a kocsiból egymásba kapaszkodtak és elindultak a bejárathoz. Olyan volt ez, mint a filmekben, mintha lassított felvételben a lányok mennének és mindenki őket nézné, hogy milyen szépek. Amikor beértek rögtön bemondták, hogy az utasok megkezdhetik a felszállást. Felszálltak a gépre, ami elég zsúfolt volt. Ismerős nem volt a gépen. Nézték a gyönyörű eget, ami kicsit kiszűrődött a felhők közül. Olyan volt minta a felhők csodás égijátékot tartanának a lányok kedvéért. Egyben egy kicsit félelmetes is volt hiszen hirtelen a felszállás után a nagy felhőkarcolókból, csak apró porszemek lettek a magasban. Rómába értek le kellett szállni. De sebaj, hiszen legalább egy kis városnézést be tudtak iktatni. Aztán mégse lett belőle semmi, mert végül is megragadtak egy kávézó előtt, ahol ettek egy egy fagyit … már aki. Mentek volna tovább, de valamiért Emese nagyon maradni akart. Hümm. De hát, ki lát bele az agyába szóval maradtak. Jól elvoltank beszélgettek. Réka azt remélte, talál valami helyes pasit, akivel beszélhet, de nem talált. Eljött az az idő is aztán, hogy újból a repülőn ültek, amikor felszálltak fehér zsebkendőt meglógattak mintha valakitől szomorú búcsút vennének, lehet hogy ezért néztek rájuk az emberek olyan furcsán, de szerintük vicces volt. 

-Ott a tenger! -sikoltott fel Judit, amikor ismét felszállt a gép és a lányok azt hitték, majd jól végig mulatják ezt az utat is. Nem így lett, mert fél óra múlva már aludtak is, mint a bunda. Csak akkor keltek fel, amikor végül is megérkeztek Seoulba. Szép nyári este volt ott. A lányok álmosan nyújtózkodva jöttek el a repülőről. Megálltak egy kicsit a reptéren hogy bemenjenek a szuvenír boltba, amíg oda nem ér a már előre megbeszélt taxi és elviszi őket az új lakásukba. Megérkeztek a lakásba, már csak egyeztetni kellett a bérbe adóval és be is költözhettek. A lakás nem volt valami nagy szám, de jobb volt mint a semmi. Egy folyosóról nyílt az összes szoba. Jobbra két háló és egy nappali, balra pedig a wc és a konyha. Mégis hogy ilyen kicsi is volt, úgy tetszett a lányoknak, mintha egy luxus lakást kaptak volna. Beértek a legelső szobába és felosztás helyett, csak bedőltek az ágyba és egymás hegyén hátán elaludtak.