8.rész

Holnap utazunk:

Csak barátok….

 

Olyan izgatott vagyok! Holnap indulunk.Persze, én még be sem pakoltam. Este már megálmodtam az álmomat.(lol) Csekély fél nap alatt bepakoltam.A szüleim nem akarták, hogy én is elmenjek, csakúgy mint a testvérem.Szerencsére meg tudtam őket nyugtatni, azzal, hogy azt mondtam nekik, hogy én csak kis időre megyek aztán pedig vissza jövök. Kicsit csípkelődtek velem, hogy miért pont a ferdeszeműekhez megyünk ,de ők ezt nem érthetik, mert nincsenek túlságosan nyitottan a keleti népekhez. Már éreztem, hogy a szürke hétköznapjaim színesedni kezdenek. Délután megszólalt a csengő. Lefutottam szobámból, hogy kinyissam az ajtót. Jézusom ez Bálint!!!!!! Mit keres itt és egyáltalán honnan tudja, hogy hol lakom, kémkedett. Tudtam, hogy itt is valami kémkedés van a dolgok háttere mögött, tudom most mit gondolsz, és igen elég sok kémes filmet néztem meg ahhoz, hogy tényleg azt gondoljam hogy ő a Bálint007–es ügynök.

-Cső. mondja kicsit udvariatlanul, aztán hirtelen megbánó arcal érzékelteti, hogy nem úgy gondolta.

- Szia.

- Elgondolkodtam azon, amit a múltkor mondtál. Ha tetszem is neked, akkor is most nem járhatunk, mert tudod nekem van valakim. Bocsánat, és azért is hogy kinevettelek.

Jaj ne! Már megint egy félreértés, de én azért csak bólogatok, hátha akkor nem keverem magam több botrányba.

-Akkor .... csak barátok? –nyújtja kezét Bálint.

-Igen. -és ezzel beletettem kezemet az övébe.

-De attól függetlenül nem akarsz holnap megint velem jönni egy kicsit lógni a városba?-kérdezi.

-Nem lehet elutazom egy kis időre ….. egy hónapra.

Bálint lehajtotta a fejét és azt mondta:

-Miért?

- Azért mert jó buli lesz és lehet, hogy még új barátot is szerzek.-Na jó elismerem egy kicsit bunkó voltam, hogy ezt így szemtől szembe megmondtam neki, de ha ő úgyse szeret, akkor nem mindegy mondjuk én se szeretem most őt, de ő azt hiszi.

-Akkor, majd ha hazajöttél egyszer elmehetnénk! Nyugodtan hívj.!!!

-Jó mindenképpen.-mondta.

-Akkor szia!  -mosolygott fülig érő szájjal.

-Szia. -mondtam neki én is. Legalább kibékültünk. Köszönök neki mindent, mert ha ő nem lett volna, akkor soha nem lett volna ez az álmom sem!

Köszönöm kedves naplóm hogy meghallgattál!